Esti spiccbotozás

Az előző alkalommal elkövetett délelőtti spiccbotos horgászat során, megfogalmazódott bennem az ismétlés igénye, de ezúttal estére terveztem a mókát. Gondoltam ezt azért, mert múltkor dél környékén már behúzódtak a halak az árnyékosabb területre, de főként azért, mert kapókedvük erősen alábbhagyott. Most az esti órákban próbáltam szerencsét feleségemmel, aki hajlandó volt egy munkanap után kijönni velem a tóhoz. Ott ettük meg vacsoránkat, amolyan rögtönzött "urbán piknik" formájában. A Kána-tó személyzete igazán jóindulatú. 16:30-kor érkeztünk, és mondjuk úgy, emberi léptékben számolta a "napi"jegyet. Engedélyezték azt is, hogy a 19:00-kor bekövetkező zárás után maradjak addig, amíg látom az úszót. Ezt külön köszönöm nekik. Az etetőanyag fokhagymás-halas Tímár Mix volt, némi általam (az előző bejegyzésben leírt) kotyvasztott kukoricával, és csontival. Elfoglaltuk helyünket, bekevertem az "anyagot", és kezdődhetett a dobálás. Szerelék tekintetében, 0.6 gr-os Caperlan úszóval dolgoztam, amin 0.14-es zsinór volt, és 14-es horog. Erről majd később.

Az elején kaptunk egy futó záport ...

Rendeződik a part, egyszer lesznek árnyékot adó fák

 Nagyjából ekkora kárászok jöttek ...

 5 kárász, és 2 küsz (sneci)

 Keszeg sajnos nem volt

Szépen táplálkoztak, nagyot húztak az úszón

Megdöbbentő fordulat:

Az egyik dobás után, amikor jól ráetettünk, olyan dolog történt, amire a legkevésbé sem számítottam. Egy szemvillanás alatt eltűnt az úszó, egy pattanás, és szevasz, a spicc végéről is eltűnt a zsinór. A vízen csak egy csíkot láttam, ami kanyarrá változott, pici vízfodrozódás és néma döbbenet. Pár másodperc múlva összeraktam magamban a képletet. Erre a vízre tudomásom és információk alapján már nem jellemző a ragadozó halak jelenléte. Évekkel ezelőtt egy kis srác fogott csukát a tavon, de nincs igazán ... Én 2x is pergettem a vízen, de semmi. 

Na, szóval az történhetett, hogy mégis csak van valami ragadozó abban a vízben, és szerintem rárabolt a csontit kajáló dévérre, vagy más egyéb kishalra. Azt a gyorsaságot, vehemenciát, amivel ez történt, más hal számlájára nem nagyon tudom írni. Elvitte az úszót, zsinórt, horgot, mindent, egyetlen másodperc alatt, a csontikra rákattant kishallal együtt. Brutális volt, felfogni nem volt időnk.

 Egyszerűen boldogság ez a kishalazás ...

 És még egy ...

A kis "sneci" :-)

Az előbb leírt szerelékrablás után felment a Caperlan szereléke, melyet írtam a bevezetőben. Nem, nekem ez túl kicsi. Kicsi a horog, a csontiból kijövő nyálka miatt arra csalit feltűzni szinte lehetetlen, (lehet, hogy csak a bumszli kezem miatt, vagy mert 8-as, 10-es horoghoz vagyok szokva), de a legkisebb kukorica sem fér fel rá rendesen.

A zsinór ultra gagyi, pár dobás után hullámosodik, megkeseríti az életemet. A 0.6 gr-os (egyébként gyönyörű) úszó számomra már kezelhetetlen, nincs "tartása", és a gyárilag létrára szerelt (50%-ban összegabalyodva feltekercselt) cucc súlyozása kritikán aluli. Nem értem, hogy miért nem lehet gyárilag annyi ólmot tenni rá, hogy az úszó korrektül álljon, és antennáig merüljön ?! Nem értem ezt !!! Bevallom, hogy miután összehullámosodott, és sokszor csomósodott, a horgászat végén kidobtam az egészet a francba. Sík ideg lettem.

Ő a bűnös, aki kiborított

Én 1 gr alatt soha többet

!!! Megjegyzem, hogy az 1.0 gr, és az 1.5 gr-os kivitel jó !!!
(10-es horoggal)

 Amikor már "elfáradt" a történet

 Volt idő körbenézni

 rácsodálkozni

a szép naplementére ...

Lassan kimegyünk a nyárból (jön a csuka-szezon), rövidülnek a nappalok. Nemrég még 21:15-kor egészen világos volt, de ma már 20:00-kor eljön a szürkület. Elpakolásztunk, kimostuk a vödröt, kiszórtuk a halaknak a maradékot, és elindultunk haza. Az említett szerelék-konfiguráció, kicsit paprikássá tette a hangulatot a végére (részemről), de azért megint jutott az örömből, ami nem más, mint a növendékhalak gyors és jól érezhető kapása, szépségük megcsodálása, a táj, a víz élménye ...

Valahol ez is "UL" peca, ha nem is a klasszikus értelemben,
de számomra nagyon is szórakoztató.

Spiccbotos horgászat

Alig bírtam kivárni a másnapot, a botok felszerelése után, hogy kislányommal kimehessünk a közeli Kána tóra spiccbotozni. Meglepetésemre sikerült befűzni őt, a múltkori csúnya feederes betli után, és elkísért engem, nagy örömömre. El is jött a reggel, beugrottunk vízért a közeli SPAR-ba, vettünk reggelit, és aránylag(!) korán, 08:15-kor már a parton is voltunk. Elfoglaltuk a nádas mellé ajánlott horgászhelyet, majd elkezdtük összerakni a botokat. Az előző nap nagy gondossággal zsebpecára tekert, 3 méteres botra méretezett szerelék, csúnyán összegabalyodott, melytől le is vert a víz, mert semmi kedvem a parton szereléket kötögetni, másik szemüvegben, tűző napon, vakító fényben, de megoldottam, és egyszerűen feltettem egy másik, gyári szereléket, melyet csak méretre kellett szabni, és ennyi. Bekevertük a keszeges pontyos alapkaját, megdobáltuk az előttünk lévő 6 illetve 8 métert, és indulhatott is móka. A nap végére, összesen 11 halat fogtunk. Küsz, kárász, dévér, és vörösszárnyú keszeg is volt köztük, de a kis 12 - 16 cm-es dévérek uralták a mezőnyt. A csali 90%-ban csonti volt, általában 1-2, de én próbálkoztam egy horgon 4 csontival is. Volt egy feltolós kapás, de a jellemző, az először "piszkálgatja, buborékol, majd lerántja" metódus volt. A kapások jól érezhetőek, láthatóak, az úszók antennája erős fényben is könnyen követhető. Persze köszönhető ez a nem túl nagy távolságnak is. A horgászatot felszín közelben kezdtem, erre jött a küsz, és a keszeg, majd lejjebb eresztve a horgot (nagyobbra állítva az eresztéket), a mindent gyomorig nyelő dévérek következtek.

 A nyerő páros

 Kána-tó. Kezdem megszeretni ezt a kis tócsát ...

Másik irányban, délutáni brutális fényekben ...

 Gyors fotó, és mehet vissza

 Kincső lelkesen szedegette a csontit a dobozból

 A kis küsz. (Népszerű nevén a sneci)

 Etetőanyag keverése

 Gyorsan jöttek a halak egymás után

 Lehetne szebben fogni, de nagyon menekülnek ...

 Ezt a horgászatot, végre már a kicsi lány is élvezte

 Kicsit megtépázta az élet ...

 A merítőhálóra nem volt szükség

 Kitartás ...

 Hosszabb kapáscsend után, jól esik leülni

 Jöttek a "nagyobbak" is 

És talán ő volt a rekorder

Közel 5 órát töltöttünk el a vízparton, megittunk 2 üveg vizet, és egy-egy citromos 0-ás sört is. Elrepült ez az idő, jól elvoltunk, bár a végén, ahogy a harang a delet elütötte, a halak is elültek, s már a kifejezetten keszeges Walter kaja sem segített rajtunk. Szeretnénk majd este 18:00 - 21:00 között is horgászni egyet, ugyanezzel a módszerrel.

Jó móka, gyors, és eredményes horgászat volt. Nem is beszélve izgalmasságáról, szórakoztató jellegéről. Már álmodok egy 500-as botról is, amivel esetleg kisebb pontyot is foghatok, a parttól 10 méterre, kukorica-csonti kombóval.

Hallottam egy receptet, melyet itt a blog végén megosztok mindenkivel. Ezt bevetjük majd.

- Egy doboz csemege kukorica
- Víz gazdagon
- Fokhagyma krém, fokhagyma gerezdek
- Rozmaring
- Kömény
- Petrezselyem

Áztasd egy éjjelen át a hűtőben, és szeretni fogják a békés halak.

Spiccbotos szett

Ahogy említettem az előző bejegyzésben, Gábor barátom a csatorna partján megejtett horgászatunkat, egy amolyan "bemelegítő" spiccbotozással kezdte. Nem nagyon értettem, hogy miért teszi, lévén, hogy feederezni mentünk, de az ő dolga, ugye. Bíztatott, hogy próbáljam ki, de én úszót látni nem akartam többé, ezért is adtam el a match-botos felszerelésemet a közelmúltban. Ellenben, mikor Gábor kifogta a naphalat, megenyhültem :-) Kézbe ugyan nem vettem a botot, de azért titkon imponált nekem az a gyors és pontos horgászat, amit ez az egyszerű horgászkészség nyújtani tud. Jöttek ki a halak, vörösszárnyú keszeg, kis dévér, naphal, küsz (azaz sneci). Pár perc alatt jó pár. A nap végére, amikor kiborultam, hogy ott úsznak a balinok, és nálunk csak feeder van, amire nekem csak törpeharcsa jött, Gábornak is csak 8-10 "taknyos" dévér, megérett bennem, hogy esküdj, én veszek spiccbotot, mert a kishalakat amúgy is nagyon kedvelem, és ennél egyszerűbb horgászat nincs is. Gábor, és mások is többször hangsúlyozták, hogy mindenkinek ezzel a módszerrel kellene kezdenie a műfajt. Így hát irány a Decathlon, és összeszedtem egy kis alap felszerelést. Ismét kikötöttem az úszóknál. Úgy látszik engednem kell nekik ...

Az alap spiccbotos készlet. Két bot, 300 és 400 cm

Caperlan Lakeside 1 (300 cm), STONFO kapoccsal a spicc végén !

 Kétféle horog, ha majd saját szereléket kötök ... Forgó, és ólomkészlet

Ez utóbbi szinte kinyithatatlan, de csak 290 ft.

 Caperlan zsebpeca, 1 gr úszóval, felsúlyozva, 7 m zsinórral

  Caperlan zsebpeca, 1.5 gr úszóval, felsúlyozva, 7 m zsinórral

0.16-os zsinór, mert ez alap. Talán lehetne vékonyabb is

 Szilikoncső-készlet, az úszóra, zsinórt rögzíteni

Egy kis alap kaja, hogy azért jöjjenek ...

Mikor meglett a felszerelés, melyet igen jó áron sikerült beszerezni, a botok felszerelése következett. Utána jártam, és kaptam is több helyről segítséget, hogy miként is kell összerakni a cuccot. Nem egy bonyodalom, bár vita tárgyát képezi, hogy kell-e forgó, és előke a rendszerbe, vagy simán mindent fel a főzsinórra, és "jónapot".

Én a Caperlan (szerintem gyönyörű) előkészített zsebpecáját használtam fel, de a saját készítésű szereléket is ugyanígy kötjük ... A sorrend tehát a következő, a spicctől a bot nyele felé:

1) Stonfo gyorskapocs - végfül készítése a zsinórra

2) Főzsinór hosszát lemérni, max a bot teljes hosszára (én -20 cm-errel rövidebbet vágok)

3) Átmegy a főzsinór az úszó testén lévő fülön (vagy az üreges antennában)

4) Az úszó szárára 2-3 szilikoncső (alatta a zsinór)

5) Ólmozás (lentről felfelé csökkenő méret, csökkenő sörét távolság, vágások egy irányba)

6) Egyesek szerint forgó jön (a két fülén 1-1 clinch csomó)

7) Következik a vékonyabb előke - vagy megy tovább a főzsinór

8) Végül a horog 

Ennyire egyszerű, és nagyszerű.

Egy laza alapozó etetés után, mehet is be a szerelék, rajta csontival, de akár egy kenyérgalacsinnal is, abban az esetben, ha vadvízről beszélünk, ahol a halak mindenre rámozdulnak. A spiccbotok hossza 2-3-4-5-6-7-8 méter lehet. A 6 méter felettiekkel, és kukorica-csonti szendviccsel, a kíváncsi pontyok is rámehetnek a csalira, és 1 - 1.5 kg súlyig meg is foghatók. Láttam videót, ahol 7 kg-os halat szedtek ki spiccbottal, de ez a műfaj alapvetően a kishalak horgászatáról szól.

Videóban azt is elmondták, hogy a botot előre csapva nem szabad kinyitni, mert összecsukhatatlanná válik, illetve nem tesszük a földre, félig kinyitott állapotban, mert a tagok közé por, homok kerülhet, és az tönkreteszi a botot.

A következő bejegyzésben írok majd arról, hogyan is alakult az első spiccbotos horgászat ?!

Mindenkinek ajánlom ezt az egyszerű, és olcsó, nagyon élvezetes horgászmódszert, pláne, ha úgy vonzódik a kis halakhoz (is), mint én ...

Fűzvölgyi csatorna

Gáborral megbeszéltük, hogy végre találkozunk, és elmegyünk horgászni. A Szalkszentmártoni tóra készültünk, feeder horgászatra, de zárva volt, így más helyre kényszerültünk. A napi programot színesítette egy defekt is, melynek javíttatása értékes órákat vett el a napunkból. Kerülő megoldásnak a Fűzvölgyi csatornát választottuk, mely a Kunsági csatorna lezsilipelésével jött létre. Szép környezetben van, de a felszínen úszó növények miatt, a partól csak egy irányba horgászható, és szélessége mindössze 30 méter, melyből max 20 méter marad a felszíni növények miatt. Tehát a pályánk egy 30x20 méteres szakasz volt. Az élővilág lenyűgöző, Jégmadarat és Törpegémet is láthattunk, horgászatunk ideje alatt. Előkészültünk, etető anyagot kevertünk, és hajrá ... Gábor elővette a spiccbotot, mellyel sok keszeget fogott, de még naphalat, kis küszt is kipiszkált. Nagyon tetszett ez a technika nekem, mert iszonyat egyszerű. Én még sosem próbáltam. Már beszerzés alatt van a spiccbotom, mert ezt ki kell próbálni ! Etetőanyagunk maradék pontyos kajából állt, és csonti, giliszta, kukorica. Tényleg alap ... Azért kipróbáltunk sok horogpelletet, de legjobban a kolbászos ment ezen a napon. Szerettünk volna pontyot, kárászt fogni, de dévérek jöttek Gábornak. Én szégyen szemre, csak egy utálatos törpeharcsát fogtam, és egy csodás vörösszárnyú keszeget. Bosszankodtunk, mert nem hoztunk pergető botot (lévén tóra készültünk), és ott úszkáltak, szabad szemmel láthatóan a 30-45 cm-es balinok. Megölt az ideg. Pergetni kellett volna.

 Kis pálya, kis pálya, de a miénk (3500-ért)

 A csodás kis Naphal

 Vörösszárnyú keszeg (a szemetet becsülettel összeszedtük a végén !)

 Az én trófeám

 Hogy rohadna meg ...

 Így kell megfogni sebesülés esély nélkül ...

 Gábornak ilyen jött 8-10 a nap során

 Spicc szugerálása órákon át

 Egész szép halak voltak

 Csendélet (bocs az ujjamért, erős fényben nem látszott a kijelzőn)

 Teljes gőzzel ...

Az utolsó hal

Nem volt szerencsénk. A csatornákon éjjel indul meg az élet, de ez kényszermegoldás volt a tó helyett. Nagyon sajnálom, hogy nem vittünk végül pergető cuccot, hatalmas balinozást rendezhettünk volna. Mindig az van, amihez nincs cucc. Egy év után végre találkoztunk.

Sosem gondoltam volna, hogy a primitív spiccbotozás ekkora buli. Mindenképp kipróbálom.