2021. november 7., vasárnap

Az északi határnál

 Nem biztos, de lehetséges, hogy ez volt az év idei horgászata. Bízom mégis abban, hogy talán egy jó csukázás belefér még idén. Pergetni indultunk az Esztergom környéki vizekre, csukára, süllőre, esetleg sügérre. Vittünk azért hidegvizes etetőanyagot is, csontit, feeder botot is, szóval nem kicsit volt tele az autó. Nem érkeztünk túl korán a megbeszélt helyre. Érezni lehetett, hogy az ősz utolsó harmadában járunk, borongós reggelt volt, 4 fokos párás idő. Megálltam a víz mellett, és csak bízni tudtam benne, hogy a nap fénye azért előkerül a vastag felhőzet mögül. Egy öbölbe mentünk, kényelmes homokos-kavicsos partra, ahol közel tudtunk parkolni a vízhez, és hamar kezdetét vehette a dobálás. DropShot szerelékre kicsit nagyobb gumit tettünk fel, azzal próbálkoztunk, a mellettünk feederező kolléga társaságában. Ő korábban érkezett kicsit, türelmesen várta a halat. Jégmadár, süvöltő, ökörszem, és harkályok társaságában dobáltunk. Volt aki a víz benti területeit próbálta, én a parttal párhuzamosan vontattam. Így kezdődött ez a nap, ott az öbölben, ahonnan az Esztergomi Bazika kupolája is látszik.


Nagyon kevés a víz a Dunában ...

Itt vontattam a part mellett, bentről visszafelé. Csukát reméltünk

Halfogás helyett, a tájban, és a tükörképekben gyönyörködhettünk



Egy óra kitartó horgászat után, egy rövid beszélgetés végeztével mindhárman arra jutottunk, hogy innen menni kell. Senki nem fogott halat, de még csak kapásunk sem volt. Próbáltunk megfogni egy hattyút, mert a nyakán horgász zsinór volt feltekeredve, de nem nagyon akarta, hogy segítsünk rajta. Senki a víz körül nem fogott halat, ott a szemben pontoknak látszó horgászok közül, egy sem. Elengedtük hát ezt a helyet, és elindultunk egy másikhoz, ahol van kövezés, remélve, hogy ott jobban megy a hal.




Nagyon tetszett a hely, pezsgett a víz.
Balra egy pergető kolléga egészen szépen szedte ki a halakat ...

Ebben a JIG-es szerelékben láttunk fantáziát. Rabolt a balin, mozogtak a süllők is

Ilyen méretűből akadt 4-5 példány + volt egy sügér is

Előkerült minden okosság a dobozokból ... Jó ez a láda a bottartókkal !

Annyira nem ment a ragadozóhal, hogy elővettem a spiccbotot 

és csontival, hidegvizes etetőanyagra elkezdtem békéshalazni

Fogtam is csalihalnak valót, hátha arra rámozdul valami ragadozó ...
Fel is raktuk egy pergetőbotra az egyiket halszeletnek. Két órán át nem mozdult rá semmi


Érkezett közben egy Leánykoncér is, amit azonnal vissza is engedtünk.
Annyira gyorsan, hogy még fotó sem készült róla. Ezért ezt a rajzot
teszem be ide. (forrás: Wikipédia)


Közben megérkeztek a fények, a halak sehol ...

A kellemes időben, és a gyönyörű helynek köszönhetően,

természetfotós üzemmódba álltam át

Másfél, két óra után eluntam a spiccbotozást, és csak csodáltam a környezetet ...
Figyeltem a Szürke gémet, Nagy kócsagot és a Jégmadarakat

Délután 3 körül előkerült a szék, elfáradt a lábam a köveken ...

Jól esett a lángok melegsége, amikor hirtelen hűlni kezdett az idő ...

A napot egy grillezéssel zártuk, mely feltette az i-re a pontot ...



Sokat agyalunk azon, hogy mi történt a hazai vizekkel ?! Pár éve még fogott az ember halat, megvoltak a stabil helyek, a működő módszerek, igazodva az évszakok lüktetéséhez. Sajnos manapság felelőtlen emberek rabolják le a vizeket. Sokan vagyunk horgászok, és mindenki csak elvesz, elvesz, fogyaszt. Nincs fegyelem. Nincs könyörület, sem előre gondolkodás. Csak az eredmény számít, ezért minden halat elvisznek. 

Kevés a víz, forró, aszályos nyarunk volt, a Duna most is legalább egy méterrel lejjebb van az átlagosnál. Nincs az ivadékoknak megfelelő hely, sem haltartó vízterületek igazán. Amint megy a hal valahol, sokan és egyre többen mennek rá, lerabolva, "szétütve" azokat a területeket.


Nem lesz jó vége ennek, kellene egy kis önmérséklet és fegyelem ...









2021. október 10., vasárnap

Egy nap az iskolában

 Furcsa címet kellett adnom ennek történetnek, de nem is volt szokványos az a nap, a Duna partján. Feró barátommal pergetni mentünk végre. Várakozásokkal és örömmel teli indultam, viszonylag korán, hogy reggelre a vizpartra érjek. Háromnegyed óra autózás után meg is érkeztem az "RSD és mellékvizei" besorolás alá eső, Taksony vezér-híd-hoz, Szigethalomra. A kolléga ekkor már túl volt egy korareggeli etapon, így találkoztunk a megbeszélt időben. Hoztam magammal a két Daiwa botot, és UL, valamint átlagos csalikat. Gumihalakat minden méretben, típusban és színben, wobblereket, dropshot szerelékhez kellékeket. Minden szokásost, ami egy rablóhalazáshoz szükséges. Megbeszéltük, hogy a holtág melletti stégek egyikén, csukázással indtjuk a napot. Kerestünk is pozíciót egy kultúrált stégen. Romantikus erdei ösvény vezetett oda, mely szép is lett volna, ha útunkat nem szegélyezi ágymatrac és egy ember-ürülék kupac látványa az ösvény kellős-közepén. De ez, és ilyen az ember. Próbáltam a vízpart szépségére koncentrálni, mely azonnal megtöltött érzelmileg. Ahogy meglátom a vizet, a tükörképeket rögtön átkapcsol az agyam, s érzem az örömöt, izgalmat melyet a természet ilyen közelsége nyújt.


Ott álltunk a jobboldalon, egy a nádas takarásában lévő stégen

A szemközti kolléga - bár előbb érkezett - mégis elég tapintatlanul dobált át a mi oldalunkra, egészen a nádastól másfél méter közelségben lévő vízitökig, emiatt lehetetlen volt a nádas előtt húzni a csalit. Arra apelláltunk, hogy a csuka majd a nádas közelében kapásra késztethető lesz. Nem volt mozgás, ezért dobáltunk szembe, nekünk 10 óra irányába és a baloldalon a nádassal, túlparttal és félút-távolsággal probálkoztunk. Feltettünk egy-két csalitípust, mert nem tudhatja az ember, hogy mire indul a hal. Próbálkoztam kanállal is a Cannibal shad alap-verzión kívül. Egy szűkebb órányi idő után a "teljes csend" miatt elengedtük ezt a dolgot, bár nagyon vágytam már egy csukára. Megjelent a stég tulajdonosa is, aki lezérta azt és elpanaszolta, milyen "állat-emberek" járnak itt a víznél...

Alap csukás csali, ha van hal, általában működik ...


 Következő témánk a kősüllő volt. A híd talapzata és annak környéke egészen jó haltartó helynek ígérkezik, tudja ezt minden horgász, aki bárhol süllőzik a köves-kiépített vízpartok mellett. DropShot szerelék volt az alap, azon próbálkoztunk kisméretű, élénk színű 4-5 cm-es gumikkal. Én fehérrel, aminek bordás a teste, illetve rikító zölddel, mert annyi kősüllő szájában láttam már ezt a csalit. 10 grammos ólomra és fluorocarbon zsinórra épült a szerelék, jó és arra alkalmas horoggal. Kis kollégák is horgásztak mellettünk, nagyon okosan. Ők gébet fogtak, melyet csalihalnak használva próbálták átverni a kősüllőket, fogtak is egész szépen, nem is kis példányokat. Én - lévén, hogy 4-5 cm-es a csali és mert ez a műfaj nem 4-5-6 kg-os csukákról szól - az UL Daiwa felszerelést használtam. Egy-egy koppintástól eltekintve nem tudtam halat fogni. Be is szakadt sajnos egy szerelék. Viszont tanultam dobástechnikát, igyekeztem figyelni a bottartásra, a spicc emelésére, s hogy miként kerüljük el a kövekbe akadást a csali kiemelése során. Ezt még nem gyakorolhattam, egészen új ismeretek voltak ezek számomra. Valahol bántott is, hogy nem fogok halat, de őszintén örültem Feró sikereinek. Nem volt jó, hogy a szél folyás iránnyal szemben fújt, alkalmazkodni kellett ehhez. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi-mennyi tényezőn múlik a halak kapókedve. Fények, napszak, szél, sodrás, LÉGNYOMÁS ... Ez tudomány. 



Jó pálya, izgalmas és szeles. Sokak próbálták meg szerencséjüket,
de összességében nem voltak kedvüknél a halak ...

Akinek mégis sikerülhetett, boldog lehetett a kisebbekel is. 

A srácoknak sikerült 30-35 cm-es példányt is fogni. Nekünk ezek jutottak.

Egészen sokáig, majdnem délig dobáltunk, beszélgettünk más pergető horgászokkal is. Volt aki a túloldalon mágneshorgászott és volt olyan idős ember, aki úszott a vízben a tiltás ellenére is. Kiakadtak a horgász kollégák azon, hogy a mágneshorgász mennyire szétcsapja a túlpartot, ha esetleg valaki (aki 3.600 ft-os napijegyet vált a vízre) megpróbálkozna ott is a túloldalon ... Igazuk van, ahogy abban is, hogy a motorcsónakoknak kutya kötelessége lenne a híd alatt áthaladva lassítani, hogy ne kavarjanak méteresre felcsapó hullámokat, melyek a hasunkig fröcskölnek a part menti köveken. Ebédünk elfogyasztása közben beszélgettünk és barátom megadta a választ arra, hogy miért is nem sikerült halat fognom. 

Ennél a technikánál igen fontos, hogy milyen a bot akciója, gerince, miként érezzük azt a HALFAJT a bottal ?! 

UL botom annyira finom darab, hogy azzal inkább domolykózni, jászkeszegezni esetleg csapósügerezni lehet (melyre volt már példa, sikeres horgászat formájában), de a sodrásban, szélben gerincesebb botra volna szükség. Fene gondolta, hogy még az erősebb bottal is jobban jártam volna kősüllőre jelen körülmények között. Délután már arra szereltük fel a DropShot-os szereléket.

Okos találmány ez a szerelék. Egy helyben tartja a csalit.

Ebéd után kerestünk egy "puhább" partot a beton után. Szemben rabolt a balin.
Rádobáltuk az összes balinos csalit mindketten, de semelyik nem kellett neki.

Visszatértünk a kősüllős helyre, nekifutottunk újra

Dolgoztunk, dobáltunk. Egy-egy koppintást éreztem, egyszer elhúzta, de nem volt meg.

A tapasztalat eredménye, barátom kezében. Gyönyörű hal.

... a következő, fényváltás közeledtével, gébre.

Dobáltam ide is, kétrészes Salmoval, mert mozgott a hal. Betli, betli betli :-)
Ott és akkor nem örültem ennek, de tanulságos volt mégis.

Miután elmentek a fények, megérkezett a fogas süllő is ...



Bevallom fáradtan, fájó derékkal álltam a hidegben, szélben, vegyes érzelmekkel. Mindketten többet vártunk ettől a naptól, de a többi horgász már rég feladta, alig maradtunk a parton. Egy fiatal pár is elmesélte, hogy egész nap semmi nem sikerült nekik. Sokat tanultam. Csalivezetésről, pöccintéses technikáról, a megemelt spicc fontosságáról, a megfelelő csali kiválasztásának mérhetetlen fontosságáról, a bot akciója és gerince megkerülhetetlen tényezőjéről. Ez szakma, ez tudomány. Tapasztalat, idő és energia, a víznél eltöltött órák szüksége. Nem adja magát a hal, ha az ember nem tanulja meg a módszert, ha nem visz tudatosságot a horgászatba. Csalódott voltam, de elfogadtam, hogy még több utánajárást igényel ez a sport. Olvasni, olvasni, tapasztalni és fejben összegezni. Beszélgetni a rutinosabb kollégákkal és menni, menni, menni...


Akarom ezt a halat, gyönyörűek a kősüllök, ahogy  a csapósügereket is nagyon szeretem, akikkel több szerencsém volt régebben.


Meg fog történni az áttörés, tenni akarok és fogok érte.


2021. augusztus 16., hétfő

Győri Feeder-horgászat

 Barátaink, Ali és Ármin meghívására, Győrbe utaztunk, egy horgászós-hajózós napra, hogy kis időt újra együtt tölthessünk. Telepakoltuk az autót horgászfelszereléssel, fotós cuccokkal, és üdítőkkel. Irány Győr, azon belül is a Fegyveres Testületek Horgász Egyesületi horgászvize. Kipakoltunk mindent, összraktuk a felszerelést (három feeder, egy távdobó fenekező), megbeszéltük a stratégiát, hogy mi az a csali ami itt működik, tanultam egy jó féle csalizási módot (csaligumis szerelék). Megkevertük az édes etetőanyagot, és indult is a móka. Hála az alapos előetetésnek, volt hal bőven. Tombolt a meleg, állítgattuk a napernyőt, de a víz gyönyörű és tiszta volt, melyet nem győztünk feleségemmel csodálni. Dumáltunk, reggeliztünk, és figyeltük a botok végét, a kapásjelző karikát ... Nem kellett sokáig várni, hatalmasat hajlott a spiccem.


Hangulatos, jó és szép víz ...

Megnyugtató látvány, segít az ellazulásban,

mely számomra legalább olyan fontos, mint maga a hal.

Jóféle, szép, 3 kg körüli ponty. Hatalmas érzés, ahogy húz ...

Horogszabadítás ...

Közös siker ;-)

A nagy meleg miatt, lassan véget ért a reggeli műsorszám, és más program után néztünk



Ez a nap, nem kevés örömöt és élményt tartogatott még. Győr a vizek városa, és vendéglátóink ennek következtében igen otthonosan mozognak a vizen. Elmentünk fürdeni egy vízre, ahol lehűlhettünk, és magunkhoz térhttünk a nagy párás melegben. Később lehetőségünk volt kihajózni a Mosoni-Dunára, egészen addig, ahol a Rábca abba belefolyik. Nagyon szép helyeken jártunk, volt idő temészetfotózásra, beszélgetésre, és a táj véget nem érő megcsodálására. Több órát töltöttünk a vizen, ki is kötöttünk pihenni, fotózni egy rövid időre.




Varázslatos helyeken hajóztunk

Gyakran találkoztunk Szürke gémmel, őszapókkal, hallotunk jégmadarat is



Hosszas hajózás után visszatértünk vendéglátónk házához, megebédeltünk, jóféle bográcsban készült körömpörköltet, majd kiszédelegtünk a partra, folytatni a horgászatot. Tervben volt még hal, szerettünk volna még elcsípni pár uszonyos jószágot. Délután lévén már nem sütött a szemünkbe a nap, s ez megkönnyítette a 34 fok, és a magas páratartalom elviselését. Én szenvedtem ezektől, de hajtott a vérem, ahogy a többieket is.



Újra beizzítottuk a botokat és figyelni kezdtünk ...

Legnagyobb meglepetésemre, és örömömre, megérkezett életem első amúrja.
Látható az arcomon, a gyermeki döbbenet, izgalom és öröm vegyes érzése.

Nem érdekel, hogy hány kg, az sem, hogy mekkora,

csak az érdekel, hogy milyen jó és izgalmas volt kiszedni.
Nagyot küzdött a végén. Rafinált és kitartó hal az amúr.

Tenyeres keszegek érkeztek még ...

Szám szerint három, és volt egy utolsó pillanatban leakadt amúrom is.

Haza indulás előtt kezdetét vette a ponty feldolgozása ... Ő hazajött velünk.

Szombat esti menü, a gyönyörűséges ponty, rántva




Nem mondhatok mást, mint hogy nagyon szépen köszönünk minden élményt, a rengeteg befektetett munkát, hogy ez a nap így sikerülhetett ...


Abban maradtunk, hogy két hét múlva ismét belevágunk ugyanitt, egy közös horgászatba.
















2021. július 17., szombat

Mányi horgásztó

 Az áprilisi alkalom után, most jutottam újra ki a vízpartra. Nagyon vártam már, főleg, hogy megvásároltam a Nevis Force Nuovo Pole 500-as spiccbotomat. Mindkenképpen fel kellett avatni, ezt a szép, jól kezelhető carbon spiccbotot. Igényes kivitelezése, stabilitása, kis súlya, jó reményeket ébresztett bennem. Lakóhelyünktől nincs távol a hangulatos, szép és rendezett Mányi horgásztó. Mikor ide költöztünk, és felkerestük a környéki vizeket, ezt találtuk az egyik legszebbnek. Az erdőben kanyargó földút, a fák árnyéka, a környéki vadregényes táj, már előre meghozza az ember hangulatát. A gondozott vízpart, a tiszta víz, az ott megfigyelhető élővilág megnyugtat minket. Idilli volt, ahogy a szemközti domb tetején zajlott a búza aratása, csendben fordult a kombájn, és tünt el a horizont alatt. Elfoglaltuk helyünket, kipakoltuk a motyót, és összeraktuk a botot. Megkevertük az etetőanyagot, megmértük a vízménységet, és megkezdhettük horgászatunkat. Nem volt már túl meleg délután 16:30-kor, a fák jó árnyékot adtak, egészen lágy szellő fújdogált. Négy óránk volt horgászni, de az elégnek is bizonyult. Egy nádas mellé dobáltunk, remélve, hogy a "spiccbotos halkategória" annak környékén táplálkozik. 


Nagyon tetszett a környezet, békességet találtunk a víznél

Nekem nagyon jól bevált a Decathlonos zsebpeca szerelék.
1.5 gr, 0.16 főzsinór (7m) + előke, 10-es horog

Epres és sima kukorica, csonti, epres keszegező etetőanyag

Nevis Force NUOVO pole 500

Csodálatos és megnyugtató látvány...

Elsőre sajnos törpeharcsák érkeztek

Aztán megérkezett a kárász

Fényképezés után ment vissza ő is a vízbe ...

A kezdeti egészséges izgalom után, valódi békesség adatott. 

A víz pedig igenis gyógyít !

Az "üresjárati időkben", gyönyörködtem szép új spiccbotomban ;-)

Csodás játéka van a vizen, a fák-bokrok árnyékának

Ezt az idillt csak az egyébként jóízű törpeharcsák tudják elrontani.
Cserébe repülnek is a szántóföldre, hogy ne tizedelhessék a víz növendékhal állományát ...

Nagyon sokszor megcsodáltuk a súrlófényekben fürdő vízpartot

A récék lassú úszása, kedves hápogása tovább növeli az élményt



Horgászatunk vége felé, további izgalmak vártak ránk. Miután horgászállást váltottunk, és újra etettünk ott is, volt még pár kalandos pillanatunk. Az utolsó dobásra egy komolyabb hal érkezett. Érezhető és látható volt, hogy ez nem a 12 db törpeharcsa egyike, és nem is egy 10 cm-es hal. Éreztem, hogy húzza a spiccet, látható volt mozgása, mely elég széles körívet írt le. Így terelgettük őt a partfelé. Feleségem a merítőhálóval dolgozott, én pedig a hallal "küzdöttem". Nem erőltettem, s ennek eredményeképp már csak másfél méterre volt tőlünk. 30 cm körüli dévér vagy kárász lehetett. Nem láttam elég jól. Tett egy hirtelen mozdulatot, elkerülte a szákot, és a part felé fordult. Sajnos a kövek, vagy valami egyéb megszakították a zsinórt. Elment a hal. Annyira érdekelt volna, hogy ki volt ő, de ezt nem tudhatjuk meg. Elgondolkodtam, hogy ha most nincs előke, elbírta volna talán a  főzsinór ezt a harcot ?! Mivel már erősen 20:00 felé járt az idő, nem is dobtunk újat. 

Pakolni kezdtünk, összeszedtük a szemetet, elraktuk a felszerelést. 20:30-ig volt lehetőségünk bent maradni a sportjeggyel, így még nézelődtünk kicsit, csodáltuk a kékóra fényeit, a megnyugvó vizet, s hallgattuk a récék kedves csipogását, ahogy igen közel jöttek hozzánk. A víz csodálatos !



Ezzel a képpel búcsúzom innen, a mányi horgásztó partjáról



Érdekel nagyon a víz belső területe, és a ragadozó állomány.
Visszatérünk még feeder és pergető technikával is.