2022. május 30., hétfő

Csodálatos kisvizen

 Régen jelentkeztem halas beszámolóval, pedig a legutóbbi óta már kétszer voltam horgászni. Sajnos az a két alkalom számomra nem hozott eredményt, így arról nem írtam. Ellenben most történtek olyan dolgok, melyek igen csak említésre méltóak. Madárfotós lesünk mellett, annak közvetlen közelében van egy kis tó, mely a terület gazdájának féltve örzött kincse. Pár éve ásta meg a víz medrét, és főleg amúrokat telepített bele, egyéb halfajokkal. Nincs ennek a víznek üzleti célja, inkább csak kedvtelésből létesült. Maga a tulaj sem horgássza, csak gyönyörködik benne. Engedélyt kértem tőle, hogy spiccbotozhassak rajta, mert olyan szépnek találom azt a kis vizet. Hozzájárult, és megkért, hogy az apróhalat szedegessem ki belőle. Eljött hát a pillanat, és két alkalommal horgásztam a vizen. Második esetben elhívtam horgász barátomat is, mégis csak profi módon műveli ezt a műfajt, immáron 30 éve, egészen gyermekkorától. Az első látogatás során feleségemmel mentem, ő is szereti a szépet, a zöldet, és vizpartot. Ezt a két alkalmat szeretném bemutatni, mi is történt azon a vízparton ... 


Nincs ennél szebb, már csak a parton lenni is elég, a hatalmas örömhöz ...

Becuccoltunk, indulás !

Kis víz, nagy boldogság

Itt jó is lesz, indulhat a móka ! Hoztunk csontit, kukoricát,  keszeges etetőanyagot ...

Kedvencem a spiccbot ...

Főként kárászok jöttek, vagy 12-14 darab azon a napon

Szeretem a kishalakat !

Gyors peca, eseménydús horgászat ...

Szerették a csontit, de a kisebb kukoricát is felvették

A túloldalon lovak legeltek, oltották szomjúkat ...

Aztán szerettünk volna komolyabb halat fogni, fel is kínáltuk a "vegyestálat" ...

Feederrel nem volt szerencsénk, ezek a halak még nem ismerik az etetést ...

Örültem minden percnek, rehab ez számomra

Volt miben gyönyörködni. Számomra a horgászatnak ez is része, nem csak a halfogás !

Átmentünk a szemközti oldalra, ott is megmozgattuk a spiccbotot ...

Vittük a kis motyót, csontit, kukoricát, megszórtuk ezt az oldalt is.

Próbálkoztunk a klasszikus "szendviccsel", hátha elfogadják ...

Itt is jött hal, örültünk neki !

Mellettünk lovak legeltek ... Háttérben a madárfotós les.
Köszönet mindenért Bélának !

Nem is tudtam, hogy fotózzak, vagy inkább a halakra koncentráljak ?!

Így ment ez mindaddig, míg fogyni nem kezdtek a fények ...




Aztán elmeséltem ezt Feró barátomnak, aki egyből mondta, hogy "Na, ide kimegyünk, ez csoda !" Így is történt, rá egy hétre, tegnap érkezett is hozzánk, s egy rövid beszélgetés után, már mentünk is ki a vízhez. Ő egészen más technikát alkalmazott, csak az múrokra ment. Főzött kukoricás-szemes etetőanyaggal, és "okos kukoricával". Ezek az amúrok, a vízbe belógó faágkról eszik a leveleket, de kapnak lucernát is, melyet nagy örömmel fogyasztanak. Van a vízben pár harcsa, elvileg ponty is. Érdekes, hogy a békés halak, mennyire nem ismerik itt az etetés fogalmát ... Szinte nem is mozdulnak a klasszikus módszerekre. Ki kellett találnunk, hogy mi lesz itt a befutó megoldás ... Feró kész tervekkel érkezett.




Indult is a célzott és tudatos etetés szembe, oda a bokrok-fák tövébe ... 

Összeraktuk a felszerelést, izgatottan vártuk, mit ad nekünk ez a víz ?!

Megérkezett az első amúr, de jött még másik kettő az este folyamán ...

Spiccbotra nekem még jött néhány kárász ...



Feró kirakott még egy botot, csengős kapásjelzővel a tó bal szegletébe, egy kárásszal, mert hajtottunk a harcsára is. Csilingelt is a kapásjelző, piszkálták a halak, de arra még a sötétben sem jött össze a kapás. Egészen este 11-ig vártunk rá ... De lesz még itt dolgunk máskor, úgy hiszem ... Én feederrel is próbálkoztam, nekem az nem jött össze. Dévérre, kisebb pontyra vártam, úgy tudjuk van az is - kis számban - ebben a vízben.

Volt egy brutális kapásom, amikor sötétben világító patronnal horgásztunk, de arról csúnyán lemaradtam. Épp az elkészült képeket válogattam, mikor kicsit leültek a történések, és ültünk a hideg estében. Feró szólt, hogy kapás van, figyeljek. Ugrottam is, brutálisan elhúzta a hal a spiccet, tényleg majd kitépte a kezemből, és mikor bevágtam volna, eltépte ... Eltépte, mert túl mélyre nyelte vélhetően a csalit, le egészen a garatfogig, és pattant a szerelék. Elszakadt az előke. Elveszítettem ezt a halat, az én hibám volt :-( 

Tanulság, hogy amíg a csali a vízben van, oda kell figyelni, minden pillanatban, és nincs más, ami fontos, ha egyszer horgászik az ember, még akkor sem, amikor 10-20-30 percig nem történik semmi, és ül az ember a sötétben, a lehűlt koranyári estén a víz partján.


Naplementétől a koromsötétig, vaddisznóval a nádasban,
matatással az akácosban a hátunk mögött.



Érdekes, gyönyörű és izgalmas horgászat volt, nagyon szépen köszönjük a gazdának !