Az előző alkalommal elkövetett délelőtti spiccbotos horgászat során, megfogalmazódott bennem az ismétlés igénye, de ezúttal estére terveztem a mókát. Gondoltam ezt azért, mert múltkor dél környékén már behúzódtak a halak az árnyékosabb területre, de főként azért, mert kapókedvük erősen alábbhagyott. Most az esti órákban próbáltam szerencsét feleségemmel, aki hajlandó volt egy munkanap után kijönni velem a tóhoz. Ott ettük meg vacsoránkat, amolyan rögtönzött "urbán piknik" formájában. A Kána-tó személyzete igazán jóindulatú. 16:30-kor érkeztünk, és mondjuk úgy, emberi léptékben számolta a "napi"jegyet. Engedélyezték azt is, hogy a 19:00-kor bekövetkező zárás után maradjak addig, amíg látom az úszót. Ezt külön köszönöm nekik. Az etetőanyag fokhagymás-halas Tímár Mix volt, némi általam (az előző bejegyzésben leírt) kotyvasztott kukoricával, és csontival. Elfoglaltuk helyünket, bekevertem az "anyagot", és kezdődhetett a dobálás. Szerelék tekintetében, 0.6 gr-os Caperlan úszóval dolgoztam, amin 0.14-es zsinór volt, és 14-es horog. Erről majd később.
Az elején kaptunk egy futó záport ...
Rendeződik a part, egyszer lesznek árnyékot adó fák
Nagyjából ekkora kárászok jöttek ...
5 kárász, és 2 küsz (sneci)
Keszeg sajnos nem volt
Szépen táplálkoztak, nagyot húztak az úszón
Megdöbbentő fordulat:
Az egyik dobás után, amikor jól ráetettünk, olyan dolog történt, amire a legkevésbé sem számítottam. Egy szemvillanás alatt eltűnt az úszó, egy pattanás, és szevasz, a spicc végéről is eltűnt a zsinór. A vízen csak egy csíkot láttam, ami kanyarrá változott, pici vízfodrozódás és néma döbbenet. Pár másodperc múlva összeraktam magamban a képletet. Erre a vízre tudomásom és információk alapján már nem jellemző a ragadozó halak jelenléte. Évekkel ezelőtt egy kis srác fogott csukát a tavon, de nincs igazán ... Én 2x is pergettem a vízen, de semmi.
Na, szóval az történhetett, hogy mégis csak van valami ragadozó abban a vízben, és szerintem rárabolt a csontit kajáló dévérre, vagy más egyéb kishalra. Azt a gyorsaságot, vehemenciát, amivel ez történt, más hal számlájára nem nagyon tudom írni. Elvitte az úszót, zsinórt, horgot, mindent, egyetlen másodperc alatt, a csontikra rákattant kishallal együtt. Brutális volt, felfogni nem volt időnk.
Egyszerűen boldogság ez a kishalazás ...
És még egy ...
A kis "sneci" :-)
Az előbb leírt szerelékrablás után felment a Caperlan szereléke, melyet írtam a bevezetőben. Nem, nekem ez túl kicsi. Kicsi a horog, a csontiból kijövő nyálka miatt arra csalit feltűzni szinte lehetetlen, (lehet, hogy csak a bumszli kezem miatt, vagy mert 8-as, 10-es horoghoz vagyok szokva), de a legkisebb kukorica sem fér fel rá rendesen.
A zsinór ultra gagyi, pár dobás után hullámosodik, megkeseríti az életemet. A 0.6 gr-os (egyébként gyönyörű) úszó számomra már kezelhetetlen, nincs "tartása", és a gyárilag létrára szerelt (50%-ban összegabalyodva feltekercselt) cucc súlyozása kritikán aluli. Nem értem, hogy miért nem lehet gyárilag annyi ólmot tenni rá, hogy az úszó korrektül álljon, és antennáig merüljön ?! Nem értem ezt !!! Bevallom, hogy miután összehullámosodott, és sokszor csomósodott, a horgászat végén kidobtam az egészet a francba. Sík ideg lettem.
Ő a bűnös, aki kiborított
Én 1 gr alatt soha többet
!!! Megjegyzem, hogy az 1.0 gr, és az 1.5 gr-os kivitel jó !!!
(10-es horoggal)
(10-es horoggal)
Amikor már "elfáradt" a történet
Volt idő körbenézni
rácsodálkozni
a szép naplementére ...
Lassan kimegyünk a nyárból (jön a csuka-szezon), rövidülnek a nappalok. Nemrég még 21:15-kor egészen világos volt, de ma már 20:00-kor eljön a szürkület. Elpakolásztunk, kimostuk a vödröt, kiszórtuk a halaknak a maradékot, és elindultunk haza. Az említett szerelék-konfiguráció, kicsit paprikássá tette a hangulatot a végére (részemről), de azért megint jutott az örömből, ami nem más, mint a növendékhalak gyors és jól érezhető kapása, szépségük megcsodálása, a táj, a víz élménye ...
Valahol ez is "UL" peca, ha nem is a klasszikus értelemben,
de számomra nagyon is szórakoztató.
