2017. május 28., vasárnap

Horgászat és ételkészítés

Kis lámpalázzal a szívemben ülök most le blogot írni, mert sem ide, sem pedig a fotós blogomba  ( http://bodo-foto.blogspot.hu/2017/03/marciusi-madarles.html ) nem írtam közel három hónapja már. Minden hétvégi szabadidőmet elfoglalja mostanság, a telkünkön álló faház felújítása, így nem fotóztam, és nem horgásztam kora tavasz óta. Ez a blogbejegyzés sem érintetlen a ház felújításától, mert ezen munkálatok kapcsán sikerült végre egy kicsit kimenni a vízhez. Gábor barátom segített a ház emeleti részét lazúrozni, de ezen munkák ideje alatt szigorúan beiktattuk a horgászatot. A helyszín a Ráckevei kis Duna, még pontosabban az Angyali sziget és környéke. Egy héttel ez előtt szombaton reggel, és este volt lehetőségünk egy kis közös pecára. Mindketten készültünk könnyű szerelékes és fenekező készséggel egyaránt, mondván, hogy most egyszerre mindent szeretnénk. Pénteken este "felhúroztuk a hangszereket", hogy reggel már csak kivonulni kelljen a stégre ... El is indultunk szombat reggel még 6 óra előtt, a háztól nem messze lévő partra, hogy megkezdjük kedvenc, közös időtöltésünket.


Reggeli fényekben úszik a "játéktér"

 Igyekeznem kellett, hogy ne feledkezzek bele a táj szépségeibe

 Készen állt minden motyó

Türelemmel várakozott Gábor is


Mindketten két-két bottal jöttünk ki első körben, azaz match és fenekező szettel. Az etető anyag teljes mértékben az Eper ízvilágára épült. Epres etető anyag, íz azonos mikro pellet, főtt búza, eper aroma, és kukorica keveréke volt az alap. Ehhez mindketten hoztunk egy-egy doboz csontit, és közepes gilisztát élő csalinak. Feeder felszerelésünk a legegyszerűbb gubancgátlós, gumi ütközőgyűrűs, közepes méretű etetőkosaras szerelék volt, esetemben rakéta kosárral, Gábor rácsos kosarat használt. A fenék eléggé iszapos volt, így hosszabb előkére váltottunk hamar, de nehezítette a dolgunkat még a vízitök telepek jelenléte is. Négy bottal egy 8 m2-es stégen azért el kellett gondolkodnunk, hova, és merre dobálunk, hová etetünk. A víz átlagos mélysége, a stégtől 10 méterre 160-200 cm. Próbálkoztunk közelebb az úszós szerelékkel, és távolabb, oldalra is a fenekező felszereléssel.


Karika keszeg

 A hattyú család is kimerészkedett a lagúnából.
A hím csúnyán megverte, családját védendő, egy betolakodó fajtársát

 Megfogtuk az első és sajnos egyetlen pontyunkat is

 Ő a csontit részesítette előnyben

 Alapvetően nem szoktunk elvinni halat, de most enni szerettünk volna

 sajnos nem érte el a mérethatárt, így ment vissza a vízbe.


Nem jöttünk eléggé korán, a halak reggeli vonulásáról lemaradtunk. Jó fejek a halak, nekik a reggel 6 óra kezdés már késő, jót röhöghettek a "markukban", hogy na srácok, a lényegről lemaradtatok, most már behúzódunk a nádasba, gyertek legközelebb korán ! Amúgy is várt ránk a munka a ház körül, és szerettünk volna stratégiát váltani, azaz átállni csak feederezésre, visszavonulót fújtunk, és visszamenet a házban, megcsodáltuk a tocsogóban a sok száz és ezer halivadékot, valamint az egész nagytestű naphalakat figyeltük, ahogy mindenre az ég világon rámozdulnak, ami mozog ...



Estére kissé fáradtan, de összeszedtük a cuccot, kivonultunk ismét. Ekkor már csak két-két fenekező szettet vittünk, és csak a legfontosabb kellékeket. A megvásárolt napijegyet, igazolványt, engedélyt, a megmaradt etetőanyagot, horgot, apróságokat, ami kellhet. Nem vittünk rodpodot sem, mert jobbnak láttuk a botokat elfektetni a stégen. Azokat okosan lerakva, szépen hajlik így is a spicc. Minden látható ...



Karika keszeg

Karika keszeg szintén

Fogtunk "taknyos" Dévérkeszeget is


Sokat filóztunk, hogy miért is nem jönnek az igazán normális halak, de közelre, se távolra horgászva ?! Feltűnt, hogy egyre fülledtebbé vált a levegő, megjelentek a gomolyfelhők, sőt némán, a messzi távolban egy-egy villámlás is látható volt. A stég felett - szinte elfeketítve az eget - egy szúnyograjzás közepén találtuk magunkat, az igen erőssé vált szélben. Sötétedett, s mivel nem terveztünk éjszakai horgászatot, és a halak is elpilledtek, befejeztük a horgászatot. Azért a haltartóba került ez-az, amit másnap készítettünk el, a klasszikus paprikás lisztben sütéssel.



 Terítéken a menü

A halak feldolgozása a következőképpen zajlott:


- Halak kíméletes megölése már a parton (hátsó agyra mért határozott ütés a pucoló kés markolatával)
- Átöblítés, megtisztítás
- Fejek eltávolítása (halászlébe a fej is nagyon jó) - érdemes elkerülni a keserű garatfogakat
- Faroktól a nyak felé pikkelyek eltávolítása
- Végbél környékének "V alakú" bemetszése, végbél eltávolítása
- Óvatos bemetszés a has alján, belsőségek kiszedése
- Halak újbóli átmosása, hasüreg átöblítése
- 2 mm-es függőleges metszésekkel beirdaltuk a halat
- Sózás gazdagon, 20-30 perc pihentetés, hogy a sónak legyen ideje dolgozni
- Bekevertük a pirospaprikás lisztet
- A halakat alaposan beforgattuk a lisztbe, és kisütöttük őket



Indulhat a feldolgozás

 Pikkelyek eltávolítása

 Úszóhólyag (a levegőt a hólyagokat behálózó erek szállítják)

 Hasüreg kipucolása

 és jöttek sorban a már elpusztított halak

 ... "és legyetek táplálékul az embernek "

 Beirdalt, sózott, előkészített halszelet

 A létező egyik legegészségesebb étel

 A chipses hengerben volt a pirospaprika

Sütés előtti utolsó lépések, lisztbe forgatás előtt

 Idő kell a teljes sütéshez, cél az aranybarnaság, és hogy ropogjon

 Tálalva

 Szabadban enni jó +

 A gondos sütésnek hála, az apró szálkák megsültek, a nagyobbak könnyen távoznak

100%-os feldolgozottság. Nagyon finom ropogós volt, belül ízletes friss hússal



Jól zártuk ezt a hétvégét. Elkészültünk a ház körüli munkával (köszönet ezért Gábor), és jutott idő a fürdésre - először idén - a part meglátogatására, természeti élményekre, horgászatra, beszélgetésre. Egy finom ebéddel zártuk a 3 napos hétvégét, majd indultunk haza együtt. Számomra ténylegesen szakrális élmény azt megenni, amit az ember maga fog. Megjegyzem - nem elvéve Gábor dicsőségét - ez úttal én nem fogtam semmit, mert nincs még annyi rutinom, hogy az ismeretlen vízen sikerrel járhassak. Viszont a víz melletti jelenlét tökéletesen elég volt számomra.

Legközelebb egy nagyon kellemes helyre, a Seregélyes melletti kétpályás horgásztóra látogatunk majd el.



2017. március 29., szerda

Folyóvízi feederezés

Gábor barátommal végre megejtettük az idei első folyóvízi feeder horgászatunkat a Dunán, Kulcs település közelében. Ehhez - és más folyóvízi alkalmakhoz- , az előző blogbejegyzésben bemutatott Nevis 3.90-es Heavy Feeder botot és egy Nevis Aqua Feeder orsót, valamint folyóvízre való, nagyobb etetőkosarakat vásároltam. Beszerzésre került MarosMix folyóvízi keszeges, barna nehéz, és édes-epres haletető anyag, valamint giliszta és csonti. Két-két bottal indultunk horgászni, a napijegy és az élő csali megvásárlása után. A partszakasz szép volt, az idő is kedvezett - legalábbis a nap első felében. Fotós madarász lelkemnek és szememnek külön öröm volt megfigyelni, a hozzánk nagyon közel repkedő három Jégmadarat. Mikor meghallottam hangjukat, legalább olyan örömöt éreztem, mint látván a gyakori halugrásokat. Összeraktuk a felszerelést, a legegyszerűbb fenekező szettre, és elhelyezkedtünk. A kisebb boton egy gubancgátlós kosár - gumigyöngy - forgó és előke, míg a másikon egy kifejezetten nagy, fenéken elfekvő, etetőkosaras szerelék volt. Mindkettőn 45 cm-es előke, 12-es horog. Elmesélem, hogyan történt ez az izgalmas, és idei első horgászathoz képes nem is eseménytelen pecázás.


Csodás partunk volt

 Itt halászott és repült fel s alá a Jégmadár

 Ugyanakkor ugyanott ellenfényben a másik oldal

 Egyszerű szerelék

 8 órát álldogálni, egyhuzamban nem lehet

 Az új bot és orsó

 Kolléga arrébb ült, hogy ne zavarja egymást a négy bot

 És az első fogás - Szélhajtó küsz

Szép hal, életemben nem találkoztam még vele

Karika keszeg

Talán egy Szilvaorrú keszeg

 Dévérkeszeg, Gábor első nagyobb hala

 Merengés, csend, tér

Bagoly keszeg

Karika keszeg

 Jászkeszeg

 Nem vittünk el halat

 Mehetett vissza ő is


Horgászatunk utolsó harmadában elment a fény, felerősödött a szél. Egy idősebb hölgy a kutyájával közel két órán át szórakoztatott minket. Kedves volt, értelmes, és jóindulatú. Kicsit feszélyezett engem, mert ugye még bénázok, főleg a majd 4 méteres bottal, de csak kiejtettem a számon, hogy "mindent megadnék egy jó kávéért ", hazament a közeli házába, és hozott egy kávét. Na ez az a vidéki érzés, ami fel nem cserélhető semmi budapesti műanyag élménnyel ... Nekem beszakadt az egyik szerelékem, így már csak egy bottal folytattam tovább, de a halak nagyon bentre húzódtak. A víz, ez alatt a 8 óra alatt, mintegy 90 cm-ert apadt, megváltoztak a viszonyok. Hideg és borús lett az idő, így a 09:00-től tartó horgászatot, kb 17:00 körül befejeztük. A végén még vetettem pár pillantást, a reggel még fényárban úszó partra ...



 Elmentek a fények, feltámadt a szél

 Nyoma sem volt már a reggeli fényárnak ...

Teljesen más műfaj egy sebes áramlású folyóban, mint egy agyonetetett tóban horgászni



Nem fogtam nagy halakat, Gábornak jobban össze jött, és sikerült neki egy nagyobb dévér, és egy Jászkeszeg meghorgászása is. Összességében nagyon élveztem a tágas teret, a viszonylagos nyugalmat, a víz közelségét, és a halakat. Mindig örülök, ha kézben lefotózhatom őket. legközelebb, valószínűleg egy tóra megyünk, mégpedig minden bizonnyal a közeli Cziegler-tóra.