2016. augusztus 15., hétfő

Kána tavi horgászat

Sokat tervezgettem azt, hogy valamikor mostanában jó volna kimenni a közeli Kána tóra, ahol 2014-ben az első horgászélményeket szereztem, még anno az első match botommal. Ez úttal Gábor tartott velem, miután reggel találkoztunk a Kelenföldi pályaudvaron. Hamar eljutottunk a tóhoz, megváltottuk a napijegyet, béreltünk pontymatracot, mert az sajnos a telken maradt, és elfoglaltuk horgászállásunkat. Így utólag nem jó oldalt választottunk, mert ugyan a közelebbi tófélre mentünk, és szép volt szemben az erdővel borított hegyoldal, viszont a nap a horgászat az időnk túlnyomó többségében sajnos szemből sütött, s ez délutánra kicsit kellemetlenné vált. Elég sokféle etető és csalianyagot kipróbáltunk, de a legsikeresebb a csokis narancsos volt. Hihetetlen, miket kajálnak ezek a mai halak, pláne az agyonetetett tavakban, az érdektelenné vált prédáink. Azért panaszra nincs okunk, de mindketten veszítettünk két nagyobb halat, s azt az amurt sem mi fogtuk meg, amely a túloldalon akadt horogra, egy kis srác ügyes ténykedése alkalmával.


Horgászállásunk ...

 Az első órákban még igazi horgászidő volt

 Örültünk, hogy nem süt nagyon a nap, és nincs meleg

 Megjöttek az első halak ...

 Itt már kezdett kisütni a nap, és melegedett az idő

 Dévérkeszegek jöttek sorra

 Nyugalmasabb időszak jött, sajnos eltűntek a halak

 ennek okán volt idő pár képet készíteni a helyről

 Alapvetően kedvelem is ezt a vizet, közel is van hozzánk

 Itt még csak három fenekező bottal horgásztunk ...

 Végigpróbáltunk minden földi jót, csalit, etetőanyagot

 Megint csak nyálkás dévérkszeg akadt a horogra

 Szép kapásokat produkáltak

 Moshattuk is utánuk a szereléket nagy bőszen

 Fotózás ...

 és visszaengedés

 Nem panaszkodhattunk, de a pontyok elmaradtak


 Nevis Whisper

 Beizzítva a match-bot is

 Várakozás

 Megjött a szép kárász is

 Örültünk neki

Ő volt tán a legnagyobb


A túloldalon horgászott egy fiatal srác, és egy kisfiú. Kitartóak voltak, szépen szedték ki a halakat. Legvégül egy amurt fogtak, nem kis csata után. Sajnos nem vihették haza, mert súlya meghaladta a 4.5 kg-ot. Messziről is jól láthatóan, igen termetes példány volt. Próbálkoztunk kukorica-csonti szendviccsel, piros kukoricával, édes és fűszeres ízekkel, gilisztával is, de a nagy meleg és az erős napsütés miatt, elkerültek minket a nagyobb pontyok. Én ezúttal megismerkedtem a szilikongyűrűs csalirögzítési módszerrel, és az abba helyezhető pelletekkel. Volt köztük mézes mogyorós is, ha jól emlékszem.

Reggel 09:00 - 16:00 között horgásztunk, pont akkor, amikor nem sok minden várható, a melegebb időjárás miatt. Gábor vonattal érkezett, és el kellett azt érnie hazafelé. Igazából akkor jártunk volna jól, ha reggel 6 és délelőtt 10, illetve este 6 és 9 között horgászhattunk volna. Érdekes lenne megtudni, mi történt volna, ha nem süt ki a nap, és marad a borongós idő, szemerkélő esővel, amikor is a halad bizonyára sokkal aktívabbak, szívesebben táplálkoznak.

Összességében jó volt együtt, horgásztunk, beszélgettünk. Legközelebb a másik oldalra megyünk, még akkor is, ha szemben a modern lakópark házait kell nézegetni. Jobb ott a fény, és természetesebb a partszakasz.





2016. augusztus 1., hétfő

Kishalak paprikás lisztben

Az előző blog végén írtam, hogy feldolgoztuk a halakat, de a halsütésre nem azon a napon került sor. A körülbelül 80 dkg halat lefagyasztottam, és kellemes klímájú estén álltam neki szakácskodni. Megnéztem sok videót, olvastam is, és barátomtól Gábortól is igen sokat tanultam e téren is. Nem kell nagy tudású gasztronómusnak, sem vérprofi horgásznak lenni ahhoz, hogy ezt az egyszerű ételkészítést végigvigyük. Leírom mi, illetve én hogyan is csináltuk ...


Balra a kicsik, jobbra a Dévérkeszeg és a nagyobbak



Apróhalak paprikás lisztben sütve:

- 6-8 db Vörösszárnyú keszeg, vagy kisebb kárász (aki szereti)
- 1-2 db Dévérkeszeg
- 10-15 dkg liszt
- 1-2 evőkanál pirospaprika
- Pár csipet só
- Napraforgóólaj

- Serpenyő, éles kések, hőforrás :-)

A pontyot, mely nagyobb hal, tipikus patkó alakban, rántva szokás elkészíteni, de ebben a blogbejegyzésben pontyról nem lesz szó.



A halakat mikor szákba tesszük, vígan elvannak odabent, s egészen addig élnek, mig nem hazaérünk velük (ekkor már kómásak), és fejbe nem csapjuk őket a megfelelő helyen és intenzitással. A halat megenni addig szabad, míg a kopoltyújában vért találunk. Amennyiben abban vér nincs, a hal már nem számít frissnek.


A feldolgozás fázisai:

1) Halak többszöri átöblítése, minden körben friss, tiszta vízben
2) A hal megölése, (egy a fejtető és tarkó találkozására mért határozott késmarkolat ütéssel)
3) A hal fejét (van aki a farkát is) levágjuk
4) A pikkelyeket a faroktól a fej felé haladva, a kés élét laposan vezetve, körkörösen leszedjük
5) A hal végbélnyílásánál "V" alakú bemetszést ejtünk
6) A halat a hasvonalon óvatosan végigvágjuk
7) Minden belsőséget gondosan kiürítünk a hasüregből
8) A feldolgozott halakat hosszasan, alaposan, többször átöblítjük


A halsütés igen egyszerű. Előre bekeverjük a lisztet, és ízlés szerinti pirospaprika mennyiséget egy laposabb tálba, tányérba. A halak testét beirdaljuk (hátuktól a hasuk felé, 2-4 mm-es távolságban, függőleges metszést ejtve), majd a már forró olajba helyezzük azokat, miután mindkét oldalukat megforgattuk a lisztben.

Sütni addig kell, míg aranybarnára nem sülnek. Sült krumplival a legjobb, de én ez esetben kenyérrel ettem. Én érdemesnek tartom konyhai papírtörlőn lecsurgatni a halszeleteket, hogy a felesleges olajat felitassuk.

Nézzük a folyamatot képekben !


 Eltávolítjuk a pikkelyeket

 Félre tesszük a fejet és a belsőségeket. A farokúszót sokan csemegének tartják

A házi macska szereti ezeket ...

 Előkészítjük a kellékeket, hozzávalókat, alágyújtunk az olajnak ...

 A megmosott és feldolgozott friss halak ...

 Beirdaljuk a halszeleteket

 Íme a bekevert liszt. A pirospaprika aránya ízlésfüggő

 Indul a sütés a kellően forró olajban

 Milyen jó mindezt a kertben elvégezni, nincs szag, csak a szabadság

 A baloldali halak már szép aranybarnák, jobboldalt a dévérnek még idő kell

 íme, a legtöbb már készen van

 Lazaság, boldogság, saját zsákmány, én "vadásztam" ?! IGEN ! :-)

 Nekem a Dévérkeszeg ízlett a legjobban

A háton található húscsík egyszerűen leemelhető.
Hátul a frissen kisült zsömlék.

Ízletes, és egészséges halvacsora volt, kb 30 dk színhússal.
Szabadban, jó levegőn, örömben.




Horgászat a telken

Szabadságunk egyik kiemelt programja volt a horgászat, így ehhez - a horgásszék kivételével - mindent elvittünk, a sok millió más egyéb holmival együtt. Eljött a nagy nap, ismét Gábor társaságában mentem horgászni. A vizet halak szempontjából nem ismertük még, így inkább ismerkedős horgászgatásnak aposztrofálnám, de igen sok tanulással fűszerezve. Összeraktuk a felszerelést, és zsebemben a napijeggyel kimentünk a vízhez. Csak a szükségeset vittük, megvárva, míg a nap, már telibe az arcunkba süt. Már a csónakkikötő 60 cm-es vizében is kedves élmények vártak ránk. Legalábbis én nagyon élveztem. Ott, még csak egy-két szem csontival, úszó nélkül snecizgettünk, de izgalmas volt nagyon. Már megint szaladok, mert csak mesélnék, és mesélnék, de tartsuk be a sorrendet, és legyen ez csak a bevezető, ahol nem írom meg a sok okosságot. Mert a horgászatot egy kis oktatás előzte meg, még a kertben, a műanyag asztalnál. Szóval kezdjük most is az elején !


A stégről nézve. Match bot közelre, feeder messzebbre, jobbra


Szóval kifelé menet a csónakkikötőben elbeszélgettünk Gáborral, és bevezetett a snecizés rejtelmeibe. Az én fejemben ez úgy volt, hogy a sneciket 4-5 cm-es kishalakat, azzal a gyerekkorunkból ismert 1 m2-es zöld, apró lyukú hálóval fogják, és ragadozóhalak csalija lesz mind. Ez igaz is, de snecizésnek hívják azt is, amikor egy(-két) kis csontival, vagy gilisztával, egy könnyű szerelékes bottal kishalat fogunk. Nem kell hozzá úszó sem, csak figyeljük a sekély vizet. Látszik, és érezhető a kapás. Láttunk kora délelőtt naphalat, de azt nem sikerült megfogni, mert akkorra már nem volt ott, de kis Vörösszárnyú keszegeket szépen kapkodtunk a 60 cm mély vízből. Szerintem gyönyörű hal ez. 


 Vörösszárnyú keszeg. Nosztalgiával gondolok rá, egy gyerekkori élmény kapcsán

 A hattyúk is kíváncsiak voltak ...

 Bodorka, a szép szemével ...


Kint a stégen egy tucatnyi vörösszárnyú keszeget fogtunk, 8-14 cm közötti méretben. Csak úgy ragyogtak, mikor kireptettük a kezünkbe őket, a szemközti vízililiom mellől, ahová etettünk, ez úttal alapvetően fokhagymás pontykajával. A feeder boton csend volt. Messze hobbra dobta el Gábor az etetőkosarat, és igen sokat vártunk, míg nem megrezzent a bot spicc, és kijött a 25 cm-es Dévérkeszeg. Semmi más nem jött azon a délutánon. Ennek az idő rövidsége, (3 szűk óra), és a helyismeret hiánya, illetve a nap állása volt az oka. (Fény elől bújnak a préda-halak, a meghorgászhatatlan hínárosba, oda a liliomok mögé)  Miután a szákba bekerült a 10 db Vörösszárnyú keszeg, a 2 db Bodorka, s időnk is elfogyott - Gáborék komphoz igazodva értek csak rá - visszamentünk a telekre. Ott pedig kezdetét vette a halpucolás ...




 Az állatvédőknek üzenem, hogy a halakat kíméletesen, gyorsan öltük meg

 Pikkelyezés

 Kishalak felesleges testrészei (szárnyasoknál, disznóknál is van ilyen !)

Ha volna macska, mennyire örülne neki ! Semmi nem veszne kárba ...



Következő blogbejegyzésemben a halak feldolgozásáról, és elkészítéséről mesélek.



Czigler-tó 24 óra

Július közepén, szabadságunk második napján ismételten a Czigler tóra utaztunk horgászni. Ez úttal ottalvós bulit rendeztünk, a félszigeten található faházban. Éjszakába nyúló horgászattal, és másnap hajnali kezdéssel. Segítségünkre volt Gábor, aki feleségével meg is látogatott minket kedden késő délután. Ő segít nekem elsajátítani ezt a csodás sportot, annak minden technikai okosságára, kitartóan tanítva engem. Jó utunk volt odafelé, szépen megérkeztünk, és elfoglaltuk helyünket. Sajnos, az előző horgász, vagy horgászok, teljesen leamortizálták a faház infrastruktúráját, beleértve ebbe a faház melletti kerti wc-t is, és ennek következtében, és a nagy mennyiségű csapadék miatt, sajnos nem volt higiénikus a ház külső környezete. Úgy is mondhatnánk, hogy szarszag volt, akármennyire is fertőtlenítettek klórmésszel ... Emiatt kérdésessé vált, hogy hol is fogunk mi aludni, mert ezt a színvonalat nem voltunk hajlandóak elfogadni. Végül, a tulaj korrekt volt, és a panzióban kaptunk helyet. Elmondta, hogy az egyik vendég boxerrel támadt rá, akit harci stílusához igazodva, nem szavakkal, hanem tettleg kényszerült hatástalanítani, miután a szép szóra nem hagyott fel, alkoholmámorban elfogadhatatlan tevékenységével. No de nem ez a lényeg, beszéljünk a horgászatról ...


 Számomra - a halak mellett - nagyon fontos a szép környezet is ...

 Itt pedig adott. A szőlőhegy közelsége, a szép fák gyönyörködtetik a szemet

 Nem lett volna rossz ...

 Gábor nem sokat szórakozott, elkezdte a horgászatot

 Etető és csali anyag kísérletezés után, meg is érkezett a ponty

 Örült is ennek Gábor, velem együtt :-)

 Én nem kapkodtam, figyeltem a tájra, a Szürke gémekre, madárvilágra is

 De azért felállítottuk a filléres RodPod-ot 

 A kényelmes várakozáshoz viszont jó szék kell

 És megint a tááááj :-)

 Közelgett a naplemente

 Gáborék hazamentek, elvitték a szerencsénket magukkal, és nem fogtunk semmit ...


Miután rendeződött az éjszakai alvásunk helyszíne, és befészkeltük magunkat, feleségemmel jól eldumáltuk az időt. Aludtunk kb. 3 órát, és olyan hajnali 05:30-kor már kint is voltunk, teljes "menetfelszereléssel" a félszigeten. Meglátogatott minket a halőr, és ellátott némi tanáccsal. "Oda, szembe a nád tövébe horgásszatok, elég a kukorica, arra mennek a leginkább". No, több sem kellett, már repült is az etetőkosár a nádas tövébe, oda, ahol a nádat hajtogatja az Amúr ... Feleségem pedig match bottal keresgélte partközelben a halakat. 


 Megérkezett a reggeli első halunk

 rögtön egy csodálatos spanyol mintás pontyocska személyében

 A következő ez a kisebb, de bajszos hal volt

 melynek szintén nagyon örültünk

 Sorra jöttek a halak, tényleg csak vettük ki őket

 és dobtuk be, és vettük ki ...

 A tegnapi sikertelenség után boldogság ...

 Nem nagy hal, de büszkeség :-)


Feleségemnek hatalmas kalandja volt. Iszonyat elkezdte rángatni a botot egy hal. Tudja ezt az ember, hogy ponty így nem viselkedik. Láttuk, hogy haljanak be a nádak, valami piszkálja őket. Az úszó eltűnt, a hal szétkapta a match botot. Addig küzdött, s mi addig bénáztunk, míg az előke elszakadt, a hal meglépett, s az úszó ott lebegett tőlünk 10-12 méterre a vízen. Éppen arra jött a tógazda, intézte a dolgokat, és volt olyan szíves a hajóval arra járni, és segíteni nekünk visszaszerezni, a Gábortól kapott ajándék úszót, ami épp ezért oly' kedves nekem. Még szép is az az úszó, amellett, hogy jól működik. Szóval az Amur meglépett.



 Ezek után, egy kisebb kárász érkezett

 Meleg volt már, elment az idő, a halak visszahúzódtak ...

 Ez volt az egyik etető-anyag. Epres pellet, pontykaja, kukorica vegyes csonti

 A halak onnan szemből jöttek leginkább

 Ő volt az utolsó, egy bajszos :-) Nagyon szép fejük van szerintem

 Teljes elégedettség és öröm !

Megérkezett a három mázsa hal, itt épp kezdik a tóba engedni őket ...
Az eggyel fejlebb látható képen, egy közülük a kezemben



A kevés alvás, az egyre erősödő napsütés arra indított minket, hogy pakolászni kezdjünk. Mire minden cuccunkat összeszedtük, délután 15:00 óra felé jártunk, az egynapos horgászatunk 23. órájában. Teljes elégedettséggel zártuk ezt a napot, miután a házzal kapcsolatos csúfságokat, mely nem az hibájuk volt, de ez szervezési hiba, korrektül lerendezték irányunkban.

Köszönjük Lillának és Gábornak a társaságot, Gábor ismételt oktatását, segítségét, és örültünk az élménynek, Miután az adminisztrációt lerendeztük, haza is indultunk Budapestre, úgy 16:00 körül. Kellemes utunkon befigyelt még egy dupla csokis Magnum, ami feltette a koronát a nagy élményre.

Horgászni jó !