A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bodó Richárd horgásznaplója. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bodó Richárd horgásznaplója. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 30., szombat

Göbölyvölgyi horgásztó

 Talán egy hónapja jártunk a víz környékén feleségemmel, mikor is felfedeztük ezt a tavat, akkor még mint látványosságot. Fotózni voltunk a környéken, de abban a pillanatban, ahogy leültünk a partra, elhatároztam, hogy itt horgászni fogok. Utána is jártunk barátommal Feróval, hogy mi is a játékszabály, és megbeszéltük az időpontot. Sporthorgász jegyet vásároltunk a csákvári kis benzinkútnál, majd horgászati kellékeket a közeli horgászboltban. Onnan már a vízhez vezetett utunk, nem akartunk késlekedni. Hamar megtaláltuk helyünket a nyugati oldalon, s már szedtük is elő a felszerelést. Megkevertük az etetőanyagot, kikészítettük a botokat, csalit, előkerült a merítőháló és a pontymatrac is, közel a vízhez. Feró egy teleszkópos botra szerelt úszót, én pedig spiccbotot raktam össze, mert továbbra is ez a legkedvesebb horgászmódszerem. Elkezdtük az etetést úgy 20 méterre, illetve közel a parthoz, ahová elérek a spiccbottal. A dobozban nyüzsgött a csonti, tekergett a giliszta, fokhagymás-halas etetőanyagunkba is szórtunk egy kevés kukoricát. Klasszikus étrend, semmi trükközés. Aztán csobbantak is az úszók, közelre és távolra egyaránt ...



Azért ez így első pillantásra eléggé meggyőző

Első halunk ez a fiatal, de gyönyörű amúr volt

Néhány fotó után már ment is vissza, gyengéd gondoskodással


Megérkezett az én első zsákmányom is, ez az izgága kárász is
(Horogszabadításkor leverte magát a matracról)

Várakozás közben volt mit csodálnunk

Időről-időre előbújt belőlem a fotós

Csendes nézelődésünk közben, lábunk előtt dolgozott a vakond

Különböző méretű dévérek

és kárászok váltották egymást

Nem fotóztam mindet, de jöttek szép számmal ...

11:00 - 13:00 között elültek a halak. Feró átszerelt fenekező módszerre

A pontyokra váró begumizott spiccbot mellé,

beüzemeltem az 5 méteres Nevis Nuovo botot is.



A szerelék mindkettőn egy 2 gr-os úszó, 20-as főzsinoron 12-es horog. Silverline szerelék a Peca arénától, mellyel maximálisan elégedett vagyok. A gumizást is ők követték el, de rendeltem magamnak tőlük még kelléket ehhez, csakúgy mint Stonfo fejeket is, mert a következő gumizást én szeretném megcsinálni. A csonti - giliszta - kukorica hármast variáltuk a létező összes kombinációban. Nem tudom kijelenteni semelyikről egyértelműen azt, hogy az volt a nyerő csali, mert vegyesen, de egyenlő arányban fogadták el a halak. 




Míg a halakra vártunk, volt miben gyönyörködni. Nincs ennél békésebb számomra

Fenekezésre szerelve várta a bot a távolabbi etetésre érkező halakat

Nyeletőfék nyitva, csengettyűs kapásjelző segítette munkánkat

Mindkettőnk számára volt még öröm bőven

A hőn áhított ponty viszont nem érkezett meg

Ellenben a halak mennyiségére semmi esetre sem panaszkodhattunk !

Horgászatunk végéhez közeledvén sem tétlenkedtünk

Az utolsó fények is megadták a "találkozás örömét" ...

Még egy dévért kaptam a végére

Izgalmas zárása volt ez, a napnak

Az utolsó pillanatok egyike ...



A víz közel 5 ha, hosszúkás és 120-180 cm mély. Kövezések a partokon, bedölt fatörzsek ... Csukát, harcsát ígérnek. Süllőben is gazdag a víz, és komoly a ponty állomány. Beszéltünk egy 75 éves idős sporttárssal, aki ejtett pár szót a víz történetéről, saját kalandjairól, horgász életútjáról. Jó víz ez, 1984 óta üzemel. Aki betartja a szabályokat, és tiszteli az élővilágot, azt szeretettel fogadja az egyesület.

A spiccbotos horgászat tartozik még nekem a pontyfogás élményével.
Vajon sikerül idén ?





























2018. november 18., vasárnap

Pergetés a felső-Dunán

Elképzelhető, hogy ez volt az év utolsó horgászata, de szívem szerint, mennék még két helyre. Az egyik egy jó kis fagyos horgászat a Duna Budapesti szakaszán, a másik egy Domolykózás, ha ebbe a hónapba még esetleg belefér ... Ez a blogbejegyzés mégis beszéljen a legutóbbi élményemről, melynek főszereplői a Csapósügerek. Kedvenc pergetett halam ez a csuka mellett, de biztos csak azért, mert több halfajhoz nem is volt még szerencsém ebben a műfajban. Egy biztos, hogy a két említett halfaj csodálatos szépsége megbabonáz. A Duna felső szakaszán kóboroltunk jó horgászvizet keresve. Szerencsénk volt, és egy hatalmas élménypecában volt részünk Feri barátommal. Végre én is annyi halat foghattam, hogy már-már meguntam kedvenc sügeremet. Sokat sikerült kiszedni a vízből. A legnagyobb 25-28 cm-es volt, faját tekintve már a nagyobbak közé tartozó. Most első ízben próbálhattam ki az egyszerű és nagyszerű Drop-Shot szereléket, mely nagyon bevált. Erről a szerelékről mutatok is majd egy illusztrációt ebben a posztban. Pár képpel szeretnék emléket állítani ezen jeles, szombati napnak.



Ő volt a legnagyobb csapósügér

 Az első élőlény, amit az én UL cuccom kihozott a vízből :-)

És az aznapi első halam.

Egy anorexiás csuka meglátogatott minket

 Ferinek is szépen jöttek a halai, legalább 2x annyi, mint nekem ...

Volt oka a büszkeségre



A kép mindent elmagyaráz, nem is kell beszélni róla sokat.
Mi az ólmot úgy tettük fel, hogy azon tól, még 20 cm zsinór maradjon.
Ezzel finomítható, hogy a gumihal vízközt hol is helyezkedjen el ...


 A nap végére jutott idő egy kis nézelődésre is

 Természetet csodálni

És bekukkantani Esztergomba is


Élvezetes, napsütéses, bár szeles-hűvös napunk volt. Hulla fáradtan rogytunk be az autóba, és hazafelé igen erősen koncentráltam, hogy be ne aludjak :-) Most, ahogy írom ezt a posztot, még mindig érzem, a hosszú órákat a térdemben, és a hátamban, a lapockám alatt.

Mégis, oda nem adnám szinte semmiért a gyönyörű sügereket ...


2018. szeptember 18., kedd

Pergetés Pilismaróton

Horgásztársam javaslatára Pilismarótra indultunk pergetni a múlt héten. Régen találkoztunk, ráértünk mindketten, szeretjük a pergetést, így nem sokat gondolkoztunk. Viszonylag jó időben értünk Esztergomba, hogy megálljunk napijegyet vásárolni (nekem, akinek éves engedélye nincs a Dunára se), de sajnos a boltban nem jutottunk horgászjegyhez ! Az üzletet nem nevezem meg, nem akarok negatív reklámot, és nagyon jól felszerelt bolt, az eladók pedig felkészültek, segítőkészek. Átmentünk Pilismaróton egy vegyesboltba, ahol sikerült beszerezni a hőn áhított napijegyet. Ezen viszontagságok után, megérkeztünk a hangulatos Pilismaróti-öbölbe. Tipikus sügeres-balinos pálya. Nekem nagyon tetszett. Közel 09:00 óra volt már, mikor repültek az első kis gumihalak a vízbe. Mindketten UL botokkal és csalikkal kezdtük. Szép és folyamatos rablások zajlottak előttünk, így elég bíztató volt a helyzet. Mesélem is szépen sorban, hogy mi történt ...


Kezdem a kedvenc halfajommal: CSAPÓ SÜGÉR

 Kiindulási pontunk

A meghorgászott szakasz


Feró első hala egy gyerek Balin volt, mely 25-30 cm lehetett. Olyan szinten mélyre nyelte a csalit, hogy eltartott kis ideig, míg kipiszkáltuk belőle. Én mindvégig készen vártam, hogy meglőhessem az éles fotót róla. Amikor már rátettem volna a fókuszpontot a hal fejére, szemére, a balin akkorát rúgott, hogy a tenyérből, egészen a vízbe repült. Nem tudtam lefotózni. Sügeret még fogott a kolléga, de mikor szétdobáltuk a pályát, egy kis mobil gáztűzhelyes kávézás után, elindultunk a félsziget spiccéhez. Jobbnak láttuk, a lomha öböl és a nagy víz találkozásánál lévő kövezés faggatását, mint itt tovább nyűglődni.


 Ultra Light készlet

Nagyobb pergető csalik. Szinte mindent végigpróbáltunk ...

 A spiccen meg lehet találni egy-egy kényelmesebb követ a kiálláshoz

 Mindent végigpróbáltunk, a spicc öböl és nagy-Duna felőli oldalán egyaránt

A táj mesés, a víz ígéretes.



Feró 5 sügeret, és egy balint fogott, én csak egy csapót. A jobb eredmény érdekében külön is váltunk a spiccen, alig dobáltunk nagyjából egy helyre, egymás mellett. Kipróbáltam azt is, hogy elvitettem a sodrással 40-50 méterre a wobblert, és úgy vontattam vissza azt, de hiába voltak rablások, nem sikerült semmit, semmivel elcsípni. A pergetés utolsó harmadában, mikor vissza indultunk a spicc öböl felőli oldalán, már a rablások helyére dobáltunk, a halak előtt keresztbe húzva a megszámlálhatatlan sokféle csalit, de nem jött össze. Én küzdöttem egy kis enyhe napszúrással is, amit az öböl vízével igyekeztem orvosolni. Nem kellett volna. Itt az öbölben sok a hajó, a víz nem forog, ezért minősége, háááááát, inkább hagyjuk !



Kicsit csalódottan

 Na, még egyet a gyönyörűségről


A fajismeret érdekében, és mert nem tudtuk lefotózni ...


Vissza jutottunk a kiinduló pontra. Ekkor már ellenfényben horgásztunk

Tényleg szép, de sok halat nem adott ...



Esztergomban, a Párkányi-híd Magyarországi oldalán, közvetlen a Bazilika lábainál, van egy csatorna. Ide 5000 ft jelenleg az éves engedély. Október elejétől behúzódnak ide a halak, és nagyon jó STREET FISHING pályát ad ez a hely. Ha az ember 3x vagy többször elmegy ide egy évben, máris megéri az éves bérlet. Nekem beletette Feró a fülembe a bogarat ezzel a hellyel. Kipróbálnám, ha eljön az ideje. Csak Budapest - Esztergom oda-vissza azért nem kis távolság, nem kevés idő. Minden esetre nagyon izgalmasnak tűnik ez a víz, melyet a nap záró akkordjaként tekintettünk meg.



 A vízszint általában a fűhatárnál szokott lenni

Különleges és impozáns horgászhely ez, a Bazilika lábánál ...




Nem szegte kedvemet ez a soványka eredmény, mert a Dunai pergetés nagyon jó móka. Szeptember végén indul a Nagytétényi - Budafoki Duna szakasz vallatása. Remélem, hogy ott szerzek még sok élményt, az őszi csukás horgászatokon túl !






2018. augusztus 24., péntek

Esti spiccbotozás

Az előző alkalommal elkövetett délelőtti spiccbotos horgászat során, megfogalmazódott bennem az ismétlés igénye, de ezúttal estére terveztem a mókát. Gondoltam ezt azért, mert múltkor dél környékén már behúzódtak a halak az árnyékosabb területre, de főként azért, mert kapókedvük erősen alábbhagyott. Most az esti órákban próbáltam szerencsét feleségemmel, aki hajlandó volt egy munkanap után kijönni velem a tóhoz. Ott ettük meg vacsoránkat, amolyan rögtönzött "urbán piknik" formájában. A Kána-tó személyzete igazán jóindulatú. 16:30-kor érkeztünk, és mondjuk úgy, emberi léptékben számolta a "napi"jegyet. Engedélyezték azt is, hogy a 19:00-kor bekövetkező zárás után maradjak addig, amíg látom az úszót. Ezt külön köszönöm nekik. Az etetőanyag fokhagymás-halas Tímár Mix volt, némi általam (az előző bejegyzésben leírt) kotyvasztott kukoricával, és csontival. Elfoglaltuk helyünket, bekevertem az "anyagot", és kezdődhetett a dobálás. Szerelék tekintetében, 0.6 gr-os Caperlan úszóval dolgoztam, amin 0.14-es zsinór volt, és 14-es horog. Erről majd később.


Az elején kaptunk egy futó záport ...

Rendeződik a part, egyszer lesznek árnyékot adó fák

 Nagyjából ekkora kárászok jöttek ...

 5 kárász, és 2 küsz (sneci)

 Keszeg sajnos nem volt

Szépen táplálkoztak, nagyot húztak az úszón


Megdöbbentő fordulat:


Az egyik dobás után, amikor jól ráetettünk, olyan dolog történt, amire a legkevésbé sem számítottam. Egy szemvillanás alatt eltűnt az úszó, egy pattanás, és szevasz, a spicc végéről is eltűnt a zsinór. A vízen csak egy csíkot láttam, ami kanyarrá változott, pici vízfodrozódás és néma döbbenet. Pár másodperc múlva összeraktam magamban a képletet. Erre a vízre tudomásom és információk alapján már nem jellemző a ragadozó halak jelenléte. Évekkel ezelőtt egy kis srác fogott csukát a tavon, de nincs igazán ... Én 2x is pergettem a vízen, de semmi. 

Na, szóval az történhetett, hogy mégis csak van valami ragadozó abban a vízben, és szerintem rárabolt a csontit kajáló dévérre, vagy más egyéb kishalra. Azt a gyorsaságot, vehemenciát, amivel ez történt, más hal számlájára nem nagyon tudom írni. Elvitte az úszót, zsinórt, horgot, mindent, egyetlen másodperc alatt, a csontikra rákattant kishallal együtt. Brutális volt, felfogni nem volt időnk.



 Egyszerűen boldogság ez a kishalazás ...

 És még egy ...

A kis "sneci" :-)


Az előbb leírt szerelékrablás után felment a Caperlan szereléke, melyet írtam a bevezetőben. Nem, nekem ez túl kicsi. Kicsi a horog, a csontiból kijövő nyálka miatt arra csalit feltűzni szinte lehetetlen, (lehet, hogy csak a bumszli kezem miatt, vagy mert 8-as, 10-es horoghoz vagyok szokva), de a legkisebb kukorica sem fér fel rá rendesen.

A zsinór ultra gagyi, pár dobás után hullámosodik, megkeseríti az életemet. A 0.6 gr-os (egyébként gyönyörű) úszó számomra már kezelhetetlen, nincs "tartása", és a gyárilag létrára szerelt (50%-ban összegabalyodva feltekercselt) cucc súlyozása kritikán aluli. Nem értem, hogy miért nem lehet gyárilag annyi ólmot tenni rá, hogy az úszó korrektül álljon, és antennáig merüljön ?! Nem értem ezt !!! Bevallom, hogy miután összehullámosodott, és sokszor csomósodott, a horgászat végén kidobtam az egészet a francba. Sík ideg lettem.



Ő a bűnös, aki kiborított

Én 1 gr alatt soha többet


!!! Megjegyzem, hogy az 1.0 gr, és az 1.5 gr-os kivitel jó !!!
(10-es horoggal)




 Amikor már "elfáradt" a történet

 Volt idő körbenézni

 rácsodálkozni

a szép naplementére ...



Lassan kimegyünk a nyárból (jön a csuka-szezon), rövidülnek a nappalok. Nemrég még 21:15-kor egészen világos volt, de ma már 20:00-kor eljön a szürkület. Elpakolásztunk, kimostuk a vödröt, kiszórtuk a halaknak a maradékot, és elindultunk haza. Az említett szerelék-konfiguráció, kicsit paprikássá tette a hangulatot a végére (részemről), de azért megint jutott az örömből, ami nem más, mint a növendékhalak gyors és jól érezhető kapása, szépségük megcsodálása, a táj, a víz élménye ...


Valahol ez is "UL" peca, ha nem is a klasszikus értelemben,
de számomra nagyon is szórakoztató.