Nem biztos, de lehetséges, hogy ez volt az év idei horgászata. Bízom mégis abban, hogy talán egy jó csukázás belefér még idén. Pergetni indultunk az Esztergom környéki vizekre, csukára, süllőre, esetleg sügérre. Vittünk azért hidegvizes etetőanyagot is, csontit, feeder botot is, szóval nem kicsit volt tele az autó. Nem érkeztünk túl korán a megbeszélt helyre. Érezni lehetett, hogy az ősz utolsó harmadában járunk, borongós reggelt volt, 4 fokos párás idő. Megálltam a víz mellett, és csak bízni tudtam benne, hogy a nap fénye azért előkerül a vastag felhőzet mögül. Egy öbölbe mentünk, kényelmes homokos-kavicsos partra, ahol közel tudtunk parkolni a vízhez, és hamar kezdetét vehette a dobálás. DropShot szerelékre kicsit nagyobb gumit tettünk fel, azzal próbálkoztunk, a mellettünk feederező kolléga társaságában. Ő korábban érkezett kicsit, türelmesen várta a halat. Jégmadár, süvöltő, ökörszem, és harkályok társaságában dobáltunk. Volt aki a víz benti területeit próbálta, én a parttal párhuzamosan vontattam. Így kezdődött ez a nap, ott az öbölben, ahonnan az Esztergomi Bazika kupolája is látszik.
Nagyon kevés a víz a Dunában ...
Itt vontattam a part mellett, bentről visszafelé. Csukát reméltünk
Halfogás helyett, a tájban, és a tükörképekben gyönyörködhettünk
Egy óra kitartó horgászat után, egy rövid beszélgetés végeztével mindhárman arra jutottunk, hogy innen menni kell. Senki nem fogott halat, de még csak kapásunk sem volt. Próbáltunk megfogni egy hattyút, mert a nyakán horgász zsinór volt feltekeredve, de nem nagyon akarta, hogy segítsünk rajta. Senki a víz körül nem fogott halat, ott a szemben pontoknak látszó horgászok közül, egy sem. Elengedtük hát ezt a helyet, és elindultunk egy másikhoz, ahol van kövezés, remélve, hogy ott jobban megy a hal.
Nagyon tetszett a hely, pezsgett a víz.
Balra egy pergető kolléga egészen szépen szedte ki a halakat ...
Ebben a JIG-es szerelékben láttunk fantáziát. Rabolt a balin, mozogtak a süllők is
Ilyen méretűből akadt 4-5 példány + volt egy sügér is
Előkerült minden okosság a dobozokból ... Jó ez a láda a bottartókkal !
Annyira nem ment a ragadozóhal, hogy elővettem a spiccbotot
és csontival, hidegvizes etetőanyagra elkezdtem békéshalazni
Fogtam is csalihalnak valót, hátha arra rámozdul valami ragadozó ...
Fel is raktuk egy pergetőbotra az egyiket halszeletnek. Két órán át nem mozdult rá semmi
Érkezett közben egy Leánykoncér is, amit azonnal vissza is engedtünk.
Annyira gyorsan, hogy még fotó sem készült róla. Ezért ezt a rajzot
teszem be ide. (forrás: Wikipédia)
Közben megérkeztek a fények, a halak sehol ...
A kellemes időben, és a gyönyörű helynek köszönhetően,
természetfotós üzemmódba álltam át
Másfél, két óra után eluntam a spiccbotozást, és csak csodáltam a környezetet ...
Figyeltem a Szürke gémet, Nagy kócsagot és a Jégmadarakat
Délután 3 körül előkerült a szék, elfáradt a lábam a köveken ...
Jól esett a lángok melegsége, amikor hirtelen hűlni kezdett az idő ...
A napot egy grillezéssel zártuk, mely feltette az i-re a pontot ...
Sokat agyalunk azon, hogy mi történt a hazai vizekkel ?! Pár éve még fogott az ember halat, megvoltak a stabil helyek, a működő módszerek, igazodva az évszakok lüktetéséhez. Sajnos manapság felelőtlen emberek rabolják le a vizeket. Sokan vagyunk horgászok, és mindenki csak elvesz, elvesz, fogyaszt. Nincs fegyelem. Nincs könyörület, sem előre gondolkodás. Csak az eredmény számít, ezért minden halat elvisznek.
Kevés a víz, forró, aszályos nyarunk volt, a Duna most is legalább egy méterrel lejjebb van az átlagosnál. Nincs az ivadékoknak megfelelő hely, sem haltartó vízterületek igazán. Amint megy a hal valahol, sokan és egyre többen mennek rá, lerabolva, "szétütve" azokat a területeket.
Nem lesz jó vége ennek, kellene egy kis önmérséklet és fegyelem ...
