2018. november 18., vasárnap

Pergetés a felső-Dunán

Elképzelhető, hogy ez volt az év utolsó horgászata, de szívem szerint, mennék még két helyre. Az egyik egy jó kis fagyos horgászat a Duna Budapesti szakaszán, a másik egy Domolykózás, ha ebbe a hónapba még esetleg belefér ... Ez a blogbejegyzés mégis beszéljen a legutóbbi élményemről, melynek főszereplői a Csapósügerek. Kedvenc pergetett halam ez a csuka mellett, de biztos csak azért, mert több halfajhoz nem is volt még szerencsém ebben a műfajban. Egy biztos, hogy a két említett halfaj csodálatos szépsége megbabonáz. A Duna felső szakaszán kóboroltunk jó horgászvizet keresve. Szerencsénk volt, és egy hatalmas élménypecában volt részünk Feri barátommal. Végre én is annyi halat foghattam, hogy már-már meguntam kedvenc sügeremet. Sokat sikerült kiszedni a vízből. A legnagyobb 25-28 cm-es volt, faját tekintve már a nagyobbak közé tartozó. Most első ízben próbálhattam ki az egyszerű és nagyszerű Drop-Shot szereléket, mely nagyon bevált. Erről a szerelékről mutatok is majd egy illusztrációt ebben a posztban. Pár képpel szeretnék emléket állítani ezen jeles, szombati napnak.



Ő volt a legnagyobb csapósügér

 Az első élőlény, amit az én UL cuccom kihozott a vízből :-)

És az aznapi első halam.

Egy anorexiás csuka meglátogatott minket

 Ferinek is szépen jöttek a halai, legalább 2x annyi, mint nekem ...

Volt oka a büszkeségre



A kép mindent elmagyaráz, nem is kell beszélni róla sokat.
Mi az ólmot úgy tettük fel, hogy azon tól, még 20 cm zsinór maradjon.
Ezzel finomítható, hogy a gumihal vízközt hol is helyezkedjen el ...


 A nap végére jutott idő egy kis nézelődésre is

 Természetet csodálni

És bekukkantani Esztergomba is


Élvezetes, napsütéses, bár szeles-hűvös napunk volt. Hulla fáradtan rogytunk be az autóba, és hazafelé igen erősen koncentráltam, hogy be ne aludjak :-) Most, ahogy írom ezt a posztot, még mindig érzem, a hosszú órákat a térdemben, és a hátamban, a lapockám alatt.

Mégis, oda nem adnám szinte semmiért a gyönyörű sügereket ...