Pilisszentiván - Slötyi-tó

 Eddig bírtuk horgászat nélkül. Feró barátommal újra elindultunk. A célpont a Pilisszentiványi Slötyi-tó volt. Napijegyet venni a Posta melletti zöldségesnél lehet, melyet 07:00-kor abszolváltam is. Onnan igazán nincs messze a víz, ahol találkoztunk. Elvittem a Caperlan LakeSide-9-es ultra könnyű, 360-as spiccbotomat is, mely vizet még nem látott. Természetesen velem volt a 2 db Nevis feederbot is. Meg kellett szoknom az autóút viszonylagos közelségét, de már az első pillanatban feltünt a gazdag élővilág, mely egész nap velünk volt, récék, gémek, énekesmadarak és békafajok formájában is. Tetszett a hely, össze is raktuk kezdésnek a spiccbotot. Feró korábban érkezett, már 5-kor kint volt. Megetette a pályát, és egy-két kishalat fogott már, mire jöttem. Talán dévért is. Reggel 7-től horgásztam délután fél 4-ig. Maradnom kellett volna tovább a fényváltásig, de igen korán keltem, messziről jöttem, és a nap elintézett rendesen délutánra. Na de kezdjük az elején ...

Jó és szép helyünk volt

Caperlan LakeSide-9 spiccbot. Csodálatos, érzékeny és nagyon könnyű 

A reggeli fényekben jöttek a kishalak gyorsan, sorban. Több vörösszárnyú keszeg

Bodorkák szép számmal

Szeretem ezeket a halakat. Mindenki fogott bőven, én fotóztam, Feró tartotta őket

Aztán, ahogy az lenni szokott, megérkeztek az etetlsre a nagyobb halak...
A dévér keszegek kifejezetten szépek voltak, ebben a vízben

Közben 20 méterre bent volt a fenekező szerelék, mely szinte meg sem mozdult. Feró egy fenekező bottal, és egy másikkal úszózva próbálkozott, én egy ideig maradtam spiccbotnál még. Mivel nem ment a fenekező módszer, így én is feltettem a feeder botra (!) egy úszót, és a 10 méteren belüli távolsággal próbálkoztunk. Ekkor már felerősödött a szél, így a spiccbot 1-2 grammos úszóját nyugodtan el is felejthettük. 

Aztán elkezdtek jönni a gyűlölt (ám de jóízű) törpeharcsák. Repült mind a nádasba

Többféle etetőanyagot csináltunk ...

Jöttek még dévérek, de akárhogy variáltuk az etetőanyagot, a csalit, 

elárasztottak minket a törpeharcsák. 10-12 darabot biztos, hogy fogtunk

Déltől koradélutánig felmelegedett az idő, erős fények voltak. Én kezdtem leájulni már a székről, kávé sem volt ... Nagy lett a csend. A környező horgászállásokban tán még ennyit sem fogtak, mint mi. Nem ment a spiccbot, nem ment a feeder, sem az úszózás. 

Én feladtam, és összepakoltam.
Nekem ennyi is elég volt. Korán keltem, haza is kellett autózni.

A nap eleje / kezdete nagyon tetszett, a törpeharcsáktól kivert a víz.
Hogy pontyot hogyan is, és főleg mivel lehet innen kikönyörögni, na azt nem tudom.

Ha akadt volna egy 2 kg körüli, azt elhoztam volna.
Kívánnék egy jó kis rántott pontyot.

Fűzvölgyi csatorna

Gáborral megbeszéltük, hogy végre találkozunk, és elmegyünk horgászni. A Szalkszentmártoni tóra készültünk, feeder horgászatra, de zárva volt, így más helyre kényszerültünk. A napi programot színesítette egy defekt is, melynek javíttatása értékes órákat vett el a napunkból. Kerülő megoldásnak a Fűzvölgyi csatornát választottuk, mely a Kunsági csatorna lezsilipelésével jött létre. Szép környezetben van, de a felszínen úszó növények miatt, a partól csak egy irányba horgászható, és szélessége mindössze 30 méter, melyből max 20 méter marad a felszíni növények miatt. Tehát a pályánk egy 30x20 méteres szakasz volt. Az élővilág lenyűgöző, Jégmadarat és Törpegémet is láthattunk, horgászatunk ideje alatt. Előkészültünk, etető anyagot kevertünk, és hajrá ... Gábor elővette a spiccbotot, mellyel sok keszeget fogott, de még naphalat, kis küszt is kipiszkált. Nagyon tetszett ez a technika nekem, mert iszonyat egyszerű. Én még sosem próbáltam. Már beszerzés alatt van a spiccbotom, mert ezt ki kell próbálni ! Etetőanyagunk maradék pontyos kajából állt, és csonti, giliszta, kukorica. Tényleg alap ... Azért kipróbáltunk sok horogpelletet, de legjobban a kolbászos ment ezen a napon. Szerettünk volna pontyot, kárászt fogni, de dévérek jöttek Gábornak. Én szégyen szemre, csak egy utálatos törpeharcsát fogtam, és egy csodás vörösszárnyú keszeget. Bosszankodtunk, mert nem hoztunk pergető botot (lévén tóra készültünk), és ott úszkáltak, szabad szemmel láthatóan a 30-45 cm-es balinok. Megölt az ideg. Pergetni kellett volna.

 Kis pálya, kis pálya, de a miénk (3500-ért)

 A csodás kis Naphal

 Vörösszárnyú keszeg (a szemetet becsülettel összeszedtük a végén !)

 Az én trófeám

 Hogy rohadna meg ...

 Így kell megfogni sebesülés esély nélkül ...

 Gábornak ilyen jött 8-10 a nap során

 Spicc szugerálása órákon át

 Egész szép halak voltak

 Csendélet (bocs az ujjamért, erős fényben nem látszott a kijelzőn)

 Teljes gőzzel ...

Az utolsó hal

Nem volt szerencsénk. A csatornákon éjjel indul meg az élet, de ez kényszermegoldás volt a tó helyett. Nagyon sajnálom, hogy nem vittünk végül pergető cuccot, hatalmas balinozást rendezhettünk volna. Mindig az van, amihez nincs cucc. Egy év után végre találkoztunk.

Sosem gondoltam volna, hogy a primitív spiccbotozás ekkora buli. Mindenképp kipróbálom.

Horgászat a telken

Szabadságunk egyik kiemelt programja volt a horgászat, így ehhez - a horgásszék kivételével - mindent elvittünk, a sok millió más egyéb holmival együtt. Eljött a nagy nap, ismét Gábor társaságában mentem horgászni. A vizet halak szempontjából nem ismertük még, így inkább ismerkedős horgászgatásnak aposztrofálnám, de igen sok tanulással fűszerezve. Összeraktuk a felszerelést, és zsebemben a napijeggyel kimentünk a vízhez. Csak a szükségeset vittük, megvárva, míg a nap, már telibe az arcunkba süt. Már a csónakkikötő 60 cm-es vizében is kedves élmények vártak ránk. Legalábbis én nagyon élveztem. Ott, még csak egy-két szem csontival, úszó nélkül snecizgettünk, de izgalmas volt nagyon. Már megint szaladok, mert csak mesélnék, és mesélnék, de tartsuk be a sorrendet, és legyen ez csak a bevezető, ahol nem írom meg a sok okosságot. Mert a horgászatot egy kis oktatás előzte meg, még a kertben, a műanyag asztalnál. Szóval kezdjük most is az elején !

A stégről nézve. Match bot közelre, feeder messzebbre, jobbra

Szóval kifelé menet a csónakkikötőben elbeszélgettünk Gáborral, és bevezetett a snecizés rejtelmeibe. Az én fejemben ez úgy volt, hogy a sneciket 4-5 cm-es kishalakat, azzal a gyerekkorunkból ismert 1 m2-es zöld, apró lyukú hálóval fogják, és ragadozóhalak csalija lesz mind. Ez igaz is, de snecizésnek hívják azt is, amikor egy(-két) kis csontival, vagy gilisztával, egy könnyű szerelékes bottal kishalat fogunk. Nem kell hozzá úszó sem, csak figyeljük a sekély vizet. Látszik, és érezhető a kapás. Láttunk kora délelőtt naphalat, de azt nem sikerült megfogni, mert akkorra már nem volt ott, de kis Vörösszárnyú keszegeket szépen kapkodtunk a 60 cm mély vízből. Szerintem gyönyörű hal ez. 

 Vörösszárnyú keszeg. Nosztalgiával gondolok rá, egy gyerekkori élmény kapcsán

 A hattyúk is kíváncsiak voltak ...

 Bodorka, a szép szemével ...

Kint a stégen egy tucatnyi vörösszárnyú keszeget fogtunk, 8-14 cm közötti méretben. Csak úgy ragyogtak, mikor kireptettük a kezünkbe őket, a szemközti vízililiom mellől, ahová etettünk, ez úttal alapvetően fokhagymás pontykajával. A feeder boton csend volt. Messze hobbra dobta el Gábor az etetőkosarat, és igen sokat vártunk, míg nem megrezzent a bot spicc, és kijött a 25 cm-es Dévérkeszeg. Semmi más nem jött azon a délutánon. Ennek az idő rövidsége, (3 szűk óra), és a helyismeret hiánya, illetve a nap állása volt az oka. (Fény elől bújnak a préda-halak, a meghorgászhatatlan hínárosba, oda a liliomok mögé)  Miután a szákba bekerült a 10 db Vörösszárnyú keszeg, a 2 db Bodorka, s időnk is elfogyott - Gáborék komphoz igazodva értek csak rá - visszamentünk a telekre. Ott pedig kezdetét vette a halpucolás ...

 Az állatvédőknek üzenem, hogy a halakat kíméletesen, gyorsan öltük meg

 Pikkelyezés

 Kishalak felesleges testrészei (szárnyasoknál, disznóknál is van ilyen !)

Ha volna macska, mennyire örülne neki ! Semmi nem veszne kárba ...

Következő blogbejegyzésemben a halak feldolgozásáról, és elkészítéséről mesélek.