2017. augusztus 24., csütörtök

Zoltán és Diána horgász-tó

Még augusztus elején, szabadságunk derekán gondolkodtunk azon, hogy szeretnénk horgászni egy szép, számunkra eddig ismeretlen tavon. Mindenképpen Budapesthez közeli, de kifejezetten látványos helyet kerestünk, ahol nem csak az a lényeg, hogy milyen és mennyi halat fogunk, hanem hogy gyönyörködhessünk a környezetben is. Szerencsére nem csak én, hanem feleségem is így gondolkozik, mikor horgászatról van szó. Választásunk a címben említett tóra esett. Gondolkodtam, hogy nyár közepéről lévén szó, milyen etetőanyag-ízvilággal közelítsünk a halak felé, melyek ilyenkor lusták, árnyékot keresve punnyadnak, és nem nagyon esznek meg akármit. Keresgélvén a horgászüzlet polcain, a kolbászos - pörköltös ízek mellett tettük le voksunkat. Elvittük a szükséges felszerelést, melynek egyaránt része volt a match bot, és a 3.60-as, 3.90 feeder készség is. E két technikát alkalmazva kezdtünk horgászni, miután Alcsút határában, Etyeket elhagyva megérkeztünk a festői tóhoz. Ezen irányból jobboldalt keresendő a víz. Miután a halőrházban barátságos útbaigazítást kaptunk, megváltottuk jegyünket, kiválasztottuk horgászhelyünket, összeraktuk a botokat. Az én figyelmem - a hely szépsége miatt - erősen annak szépségére koncentrálódott, s bevallom, másodlagossá vált számomra a halfogás.


Anyagi és horgásztudás-szint okok miatt, ezt, a kisebb tavat választottuk.
Azt hiszem, könnyen belátható, hogy mi ragadott magával e helyen.

Maximális komfort. Árnyék, tűzrakó hely, pad, asztal, szemetes

 Készen állnak az eszközök ...

 Szeretem a cuccaimat, bár nem a csúcskategóriát képviselik

Órákig moziztam

Az összecsukható székeken túl, ezt volt szerencsénk megosztani egymással


Szerelékünket tekintve egyszerű match és alap feeder felszerelést használtunk. Ez utóbbi csúszásgátlóval kombinált, fém hálós kosárra, sima 18-as monofil zsinórra, gumi ütköző golyóra, forgóra, és előkötött horogra épült. Etető anyagnak egyszerű ponty alapot, búzát, magkeveréket, és fokhagymás kukoricát kevertünk össze. Volt nálunk vegyes csonti, pinky, giliszta, és csalinak szintén kukorica. Használtunk még kolbászos pelletet szilikongyűrűvel, és néha más egyéb ízű pelleteket is. Alapvetően kukoricával, csontival, vagy ezek keverékével (szendviccsel) próbálkoztunk. A helyet nem ismervén keresgéltük a halakat középen, a túloldal felé, a nádas és a sziget tövében is. Ugyanígy nem értették a "nagy csendet" a szemközti kollégák sem. Hamarosan mutatom kis növendékhalainkat, melyek viszonylag gazdagon érkeztek, de nagy kapásunk nem volt. Gondolom, mint minden víznek, ennek is megvannak a titkai, amiket több látogatás során fejthetünk csak meg. Mi türelmesen tettük dolgunkat, és közben jókat beszélgettünk, az eseménytelen napközépi órákban. Eljött velünk kislányunk is, de sógornőm is csatlakozott a csapathoz, mert őt is érdekli e műfaj.



 Laza kis csaj, türelmes, és szorgalmas

 Ilyen, és ehhez hasonló "vadállatokat" fogtunk

 Pillanatok alatt ment vissza a vízbe

Háziversenyt rendeztünk, de nem méretre :-)

 Ez a szürkés zöldes pikkelysor ... Nagyon szépnek találom

 Egész nap ilyenek jöttek

 Csali feltűzése. Egész szépen tünteti el a horog hegyét

Egészséges halállomány


Így ment ez egész nap, egy fenekező szerelék beszakításával, rengeteg víz elfogyasztásával, a 34-35 fokban. Becsúszott egy-két sör is, jégkrém is, úgyhogy igazán gazdagon jutott a jóból. Olyan 12-15 halat fogtunk összesen, de a kiscsoportos halak kategóriájánál, nem tudtunk feljebb lépni.

A nagy tavon kapitális halak vannak, de az inkább a bojlis horgászoknak és a profiknak van fenntartva. Végül szűk nyolc óra horgászat, és az etető anyag elfogyása után, lassan-lassan pakolászni kezdtünk. Nem nagyon akartunk elindulni haza, a végén gyakran leülve székeinkre. Néztük a szemközti hegyet, megbeszéltük a napközben repülő madarakat, a szemközt fent köröző hollókat, az égen prüttyögő gyurgyalagokat. A végén a récék - gondolom igen gazdag tapasztalatokra építve - jogos jussukat követelték, odatopogtak hozzánk egy-egy falat maradékért, 2-3 közelségbe. Mikor már nem volt indok, hogy miért is ne induljunk még el, mert már mindent 3x összepakoltam, lassan vettük az irányt kiinduló pontunk, a halőrház felé. Mindeközben a telefon kamerája serényen dolgozott kezemben.



 Panoráma, a kis-tóval szemközti dombról

 Irányba álltunk a kijárat felé ...

 Utolsó visszatekintés, a tett színhelyére

Ez pedig már a másik, naaaagy tóról készült panoráma fotó

 A két víz közti területen vannak a kiszolgáló létesítmények

 Alpakkát, lovakat is tartanak szabadon. 

Ez pedig a nagy víz, ahová halandó nem juthat :-)



Elmondtam mindent fentebb, csak annyit tennék hozzá, hogy nagyon érdemes megismerni ezt a vizet, mert biztos vagyok benne, hogy nem a legnagyobb nyári kánikulában, és nem is a nap kellős közepén, de még a kis víz is tartogat meglepetéseket ...

Végtelenül kíváncsi vagyok.