Az áprilisi alkalom után, most jutottam újra ki a vízpartra. Nagyon vártam már, főleg, hogy megvásároltam a Nevis Force Nuovo Pole 500-as spiccbotomat. Mindkenképpen fel kellett avatni, ezt a szép, jól kezelhető carbon spiccbotot. Igényes kivitelezése, stabilitása, kis súlya, jó reményeket ébresztett bennem. Lakóhelyünktől nincs távol a hangulatos, szép és rendezett Mányi horgásztó. Mikor ide költöztünk, és felkerestük a környéki vizeket, ezt találtuk az egyik legszebbnek. Az erdőben kanyargó földút, a fák árnyéka, a környéki vadregényes táj, már előre meghozza az ember hangulatát. A gondozott vízpart, a tiszta víz, az ott megfigyelhető élővilág megnyugtat minket. Idilli volt, ahogy a szemközti domb tetején zajlott a búza aratása, csendben fordult a kombájn, és tünt el a horizont alatt. Elfoglaltuk helyünket, kipakoltuk a motyót, és összeraktuk a botot. Megkevertük az etetőanyagot, megmértük a vízménységet, és megkezdhettük horgászatunkat. Nem volt már túl meleg délután 16:30-kor, a fák jó árnyékot adtak, egészen lágy szellő fújdogált. Négy óránk volt horgászni, de az elégnek is bizonyult. Egy nádas mellé dobáltunk, remélve, hogy a "spiccbotos halkategória" annak környékén táplálkozik.
Nagyon tetszett a környezet, békességet találtunk a víznél
Nekem nagyon jól bevált a Decathlonos zsebpeca szerelék.
1.5 gr, 0.16 főzsinór (7m) + előke, 10-es horog
Epres és sima kukorica, csonti, epres keszegező etetőanyag
Nevis Force NUOVO pole 500
Csodálatos és megnyugtató látvány...
Elsőre sajnos törpeharcsák érkeztek
Aztán megérkezett a kárász
Fényképezés után ment vissza ő is a vízbe ...
A kezdeti egészséges izgalom után, valódi békesség adatott.
A víz pedig igenis gyógyít !
Az "üresjárati időkben", gyönyörködtem szép új spiccbotomban ;-)
Csodás játéka van a vizen, a fák-bokrok árnyékának
Ezt az idillt csak az egyébként jóízű törpeharcsák tudják elrontani.
Cserébe repülnek is a szántóföldre, hogy ne tizedelhessék a víz növendékhal állományát ...
Nagyon sokszor megcsodáltuk a súrlófényekben fürdő vízpartot
A récék lassú úszása, kedves hápogása tovább növeli az élményt
Horgászatunk vége felé, további izgalmak vártak ránk. Miután horgászállást váltottunk, és újra etettünk ott is, volt még pár kalandos pillanatunk. Az utolsó dobásra egy komolyabb hal érkezett. Érezhető és látható volt, hogy ez nem a 12 db törpeharcsa egyike, és nem is egy 10 cm-es hal. Éreztem, hogy húzza a spiccet, látható volt mozgása, mely elég széles körívet írt le. Így terelgettük őt a partfelé. Feleségem a merítőhálóval dolgozott, én pedig a hallal "küzdöttem". Nem erőltettem, s ennek eredményeképp már csak másfél méterre volt tőlünk. 30 cm körüli dévér vagy kárász lehetett. Nem láttam elég jól. Tett egy hirtelen mozdulatot, elkerülte a szákot, és a part felé fordult. Sajnos a kövek, vagy valami egyéb megszakították a zsinórt. Elment a hal. Annyira érdekelt volna, hogy ki volt ő, de ezt nem tudhatjuk meg. Elgondolkodtam, hogy ha most nincs előke, elbírta volna talán a főzsinór ezt a harcot ?! Mivel már erősen 20:00 felé járt az idő, nem is dobtunk újat.
Pakolni kezdtünk, összeszedtük a szemetet, elraktuk a felszerelést. 20:30-ig volt lehetőségünk bent maradni a sportjeggyel, így még nézelődtünk kicsit, csodáltuk a kékóra fényeit, a megnyugvó vizet, s hallgattuk a récék kedves csipogását, ahogy igen közel jöttek hozzánk. A víz csodálatos !
Ezzel a képpel búcsúzom innen, a mányi horgásztó partjáról
Érdekel nagyon a víz belső területe, és a ragadozó állomány.
Visszatérünk még feeder és pergető technikával is.
