Pergetés a felső-Dunán

Elképzelhető, hogy ez volt az év utolsó horgászata, de szívem szerint, mennék még két helyre. Az egyik egy jó kis fagyos horgászat a Duna Budapesti szakaszán, a másik egy Domolykózás, ha ebbe a hónapba még esetleg belefér ... Ez a blogbejegyzés mégis beszéljen a legutóbbi élményemről, melynek főszereplői a Csapósügerek. Kedvenc pergetett halam ez a csuka mellett, de biztos csak azért, mert több halfajhoz nem is volt még szerencsém ebben a műfajban. Egy biztos, hogy a két említett halfaj csodálatos szépsége megbabonáz. A Duna felső szakaszán kóboroltunk jó horgászvizet keresve. Szerencsénk volt, és egy hatalmas élménypecában volt részünk Feri barátommal. Végre én is annyi halat foghattam, hogy már-már meguntam kedvenc sügeremet. Sokat sikerült kiszedni a vízből. A legnagyobb 25-28 cm-es volt, faját tekintve már a nagyobbak közé tartozó. Most első ízben próbálhattam ki az egyszerű és nagyszerű Drop-Shot szereléket, mely nagyon bevált. Erről a szerelékről mutatok is majd egy illusztrációt ebben a posztban. Pár képpel szeretnék emléket állítani ezen jeles, szombati napnak.

Ő volt a legnagyobb csapósügér

 Az első élőlény, amit az én UL cuccom kihozott a vízből :-)

És az aznapi első halam.

Egy anorexiás csuka meglátogatott minket

 Ferinek is szépen jöttek a halai, legalább 2x annyi, mint nekem ...

Volt oka a büszkeségre

A kép mindent elmagyaráz, nem is kell beszélni róla sokat.
Mi az ólmot úgy tettük fel, hogy azon tól, még 20 cm zsinór maradjon.
Ezzel finomítható, hogy a gumihal vízközt hol is helyezkedjen el ...

 A nap végére jutott idő egy kis nézelődésre is

 Természetet csodálni

És bekukkantani Esztergomba is

Élvezetes, napsütéses, bár szeles-hűvös napunk volt. Hulla fáradtan rogytunk be az autóba, és hazafelé igen erősen koncentráltam, hogy be ne aludjak :-) Most, ahogy írom ezt a posztot, még mindig érzem, a hosszú órákat a térdemben, és a hátamban, a lapockám alatt.

Mégis, oda nem adnám szinte semmiért a gyönyörű sügereket ...

Pergetés Pilismaróton

Horgásztársam javaslatára Pilismarótra indultunk pergetni a múlt héten. Régen találkoztunk, ráértünk mindketten, szeretjük a pergetést, így nem sokat gondolkoztunk. Viszonylag jó időben értünk Esztergomba, hogy megálljunk napijegyet vásárolni (nekem, akinek éves engedélye nincs a Dunára se), de sajnos a boltban nem jutottunk horgászjegyhez ! Az üzletet nem nevezem meg, nem akarok negatív reklámot, és nagyon jól felszerelt bolt, az eladók pedig felkészültek, segítőkészek. Átmentünk Pilismaróton egy vegyesboltba, ahol sikerült beszerezni a hőn áhított napijegyet. Ezen viszontagságok után, megérkeztünk a hangulatos Pilismaróti-öbölbe. Tipikus sügeres-balinos pálya. Nekem nagyon tetszett. Közel 09:00 óra volt már, mikor repültek az első kis gumihalak a vízbe. Mindketten UL botokkal és csalikkal kezdtük. Szép és folyamatos rablások zajlottak előttünk, így elég bíztató volt a helyzet. Mesélem is szépen sorban, hogy mi történt ...

Kezdem a kedvenc halfajommal: CSAPÓ SÜGÉR

 Kiindulási pontunk

A meghorgászott szakasz

Feró első hala egy gyerek Balin volt, mely 25-30 cm lehetett. Olyan szinten mélyre nyelte a csalit, hogy eltartott kis ideig, míg kipiszkáltuk belőle. Én mindvégig készen vártam, hogy meglőhessem az éles fotót róla. Amikor már rátettem volna a fókuszpontot a hal fejére, szemére, a balin akkorát rúgott, hogy a tenyérből, egészen a vízbe repült. Nem tudtam lefotózni. Sügeret még fogott a kolléga, de mikor szétdobáltuk a pályát, egy kis mobil gáztűzhelyes kávézás után, elindultunk a félsziget spiccéhez. Jobbnak láttuk, a lomha öböl és a nagy víz találkozásánál lévő kövezés faggatását, mint itt tovább nyűglődni.

 Ultra Light készlet

Nagyobb pergető csalik. Szinte mindent végigpróbáltunk ...

 A spiccen meg lehet találni egy-egy kényelmesebb követ a kiálláshoz

 Mindent végigpróbáltunk, a spicc öböl és nagy-Duna felőli oldalán egyaránt

A táj mesés, a víz ígéretes.

Feró 5 sügeret, és egy balint fogott, én csak egy csapót. A jobb eredmény érdekében külön is váltunk a spiccen, alig dobáltunk nagyjából egy helyre, egymás mellett. Kipróbáltam azt is, hogy elvitettem a sodrással 40-50 méterre a wobblert, és úgy vontattam vissza azt, de hiába voltak rablások, nem sikerült semmit, semmivel elcsípni. A pergetés utolsó harmadában, mikor vissza indultunk a spicc öböl felőli oldalán, már a rablások helyére dobáltunk, a halak előtt keresztbe húzva a megszámlálhatatlan sokféle csalit, de nem jött össze. Én küzdöttem egy kis enyhe napszúrással is, amit az öböl vízével igyekeztem orvosolni. Nem kellett volna. Itt az öbölben sok a hajó, a víz nem forog, ezért minősége, háááááát, inkább hagyjuk !

Kicsit csalódottan

 Na, még egyet a gyönyörűségről

A fajismeret érdekében, és mert nem tudtuk lefotózni ...

Vissza jutottunk a kiinduló pontra. Ekkor már ellenfényben horgásztunk

Tényleg szép, de sok halat nem adott ...

Esztergomban, a Párkányi-híd Magyarországi oldalán, közvetlen a Bazilika lábainál, van egy csatorna. Ide 5000 ft jelenleg az éves engedély. Október elejétől behúzódnak ide a halak, és nagyon jó STREET FISHING pályát ad ez a hely. Ha az ember 3x vagy többször elmegy ide egy évben, máris megéri az éves bérlet. Nekem beletette Feró a fülembe a bogarat ezzel a hellyel. Kipróbálnám, ha eljön az ideje. Csak Budapest - Esztergom oda-vissza azért nem kis távolság, nem kevés idő. Minden esetre nagyon izgalmasnak tűnik ez a víz, melyet a nap záró akkordjaként tekintettünk meg.

 A vízszint általában a fűhatárnál szokott lenni

Különleges és impozáns horgászhely ez, a Bazilika lábánál ...

Nem szegte kedvemet ez a soványka eredmény, mert a Dunai pergetés nagyon jó móka. Szeptember végén indul a Nagytétényi - Budafoki Duna szakasz vallatása. Remélem, hogy ott szerzek még sok élményt, az őszi csukás horgászatokon túl !

Esti spiccbotozás

Az előző alkalommal elkövetett délelőtti spiccbotos horgászat során, megfogalmazódott bennem az ismétlés igénye, de ezúttal estére terveztem a mókát. Gondoltam ezt azért, mert múltkor dél környékén már behúzódtak a halak az árnyékosabb területre, de főként azért, mert kapókedvük erősen alábbhagyott. Most az esti órákban próbáltam szerencsét feleségemmel, aki hajlandó volt egy munkanap után kijönni velem a tóhoz. Ott ettük meg vacsoránkat, amolyan rögtönzött "urbán piknik" formájában. A Kána-tó személyzete igazán jóindulatú. 16:30-kor érkeztünk, és mondjuk úgy, emberi léptékben számolta a "napi"jegyet. Engedélyezték azt is, hogy a 19:00-kor bekövetkező zárás után maradjak addig, amíg látom az úszót. Ezt külön köszönöm nekik. Az etetőanyag fokhagymás-halas Tímár Mix volt, némi általam (az előző bejegyzésben leírt) kotyvasztott kukoricával, és csontival. Elfoglaltuk helyünket, bekevertem az "anyagot", és kezdődhetett a dobálás. Szerelék tekintetében, 0.6 gr-os Caperlan úszóval dolgoztam, amin 0.14-es zsinór volt, és 14-es horog. Erről majd később.

Az elején kaptunk egy futó záport ...

Rendeződik a part, egyszer lesznek árnyékot adó fák

 Nagyjából ekkora kárászok jöttek ...

 5 kárász, és 2 küsz (sneci)

 Keszeg sajnos nem volt

Szépen táplálkoztak, nagyot húztak az úszón

Megdöbbentő fordulat:

Az egyik dobás után, amikor jól ráetettünk, olyan dolog történt, amire a legkevésbé sem számítottam. Egy szemvillanás alatt eltűnt az úszó, egy pattanás, és szevasz, a spicc végéről is eltűnt a zsinór. A vízen csak egy csíkot láttam, ami kanyarrá változott, pici vízfodrozódás és néma döbbenet. Pár másodperc múlva összeraktam magamban a képletet. Erre a vízre tudomásom és információk alapján már nem jellemző a ragadozó halak jelenléte. Évekkel ezelőtt egy kis srác fogott csukát a tavon, de nincs igazán ... Én 2x is pergettem a vízen, de semmi. 

Na, szóval az történhetett, hogy mégis csak van valami ragadozó abban a vízben, és szerintem rárabolt a csontit kajáló dévérre, vagy más egyéb kishalra. Azt a gyorsaságot, vehemenciát, amivel ez történt, más hal számlájára nem nagyon tudom írni. Elvitte az úszót, zsinórt, horgot, mindent, egyetlen másodperc alatt, a csontikra rákattant kishallal együtt. Brutális volt, felfogni nem volt időnk.

 Egyszerűen boldogság ez a kishalazás ...

 És még egy ...

A kis "sneci" :-)

Az előbb leírt szerelékrablás után felment a Caperlan szereléke, melyet írtam a bevezetőben. Nem, nekem ez túl kicsi. Kicsi a horog, a csontiból kijövő nyálka miatt arra csalit feltűzni szinte lehetetlen, (lehet, hogy csak a bumszli kezem miatt, vagy mert 8-as, 10-es horoghoz vagyok szokva), de a legkisebb kukorica sem fér fel rá rendesen.

A zsinór ultra gagyi, pár dobás után hullámosodik, megkeseríti az életemet. A 0.6 gr-os (egyébként gyönyörű) úszó számomra már kezelhetetlen, nincs "tartása", és a gyárilag létrára szerelt (50%-ban összegabalyodva feltekercselt) cucc súlyozása kritikán aluli. Nem értem, hogy miért nem lehet gyárilag annyi ólmot tenni rá, hogy az úszó korrektül álljon, és antennáig merüljön ?! Nem értem ezt !!! Bevallom, hogy miután összehullámosodott, és sokszor csomósodott, a horgászat végén kidobtam az egészet a francba. Sík ideg lettem.

Ő a bűnös, aki kiborított

Én 1 gr alatt soha többet

!!! Megjegyzem, hogy az 1.0 gr, és az 1.5 gr-os kivitel jó !!!
(10-es horoggal)

 Amikor már "elfáradt" a történet

 Volt idő körbenézni

 rácsodálkozni

a szép naplementére ...

Lassan kimegyünk a nyárból (jön a csuka-szezon), rövidülnek a nappalok. Nemrég még 21:15-kor egészen világos volt, de ma már 20:00-kor eljön a szürkület. Elpakolásztunk, kimostuk a vödröt, kiszórtuk a halaknak a maradékot, és elindultunk haza. Az említett szerelék-konfiguráció, kicsit paprikássá tette a hangulatot a végére (részemről), de azért megint jutott az örömből, ami nem más, mint a növendékhalak gyors és jól érezhető kapása, szépségük megcsodálása, a táj, a víz élménye ...

Valahol ez is "UL" peca, ha nem is a klasszikus értelemben,
de számomra nagyon is szórakoztató.

Spiccbotos horgászat

Alig bírtam kivárni a másnapot, a botok felszerelése után, hogy kislányommal kimehessünk a közeli Kána tóra spiccbotozni. Meglepetésemre sikerült befűzni őt, a múltkori csúnya feederes betli után, és elkísért engem, nagy örömömre. El is jött a reggel, beugrottunk vízért a közeli SPAR-ba, vettünk reggelit, és aránylag(!) korán, 08:15-kor már a parton is voltunk. Elfoglaltuk a nádas mellé ajánlott horgászhelyet, majd elkezdtük összerakni a botokat. Az előző nap nagy gondossággal zsebpecára tekert, 3 méteres botra méretezett szerelék, csúnyán összegabalyodott, melytől le is vert a víz, mert semmi kedvem a parton szereléket kötögetni, másik szemüvegben, tűző napon, vakító fényben, de megoldottam, és egyszerűen feltettem egy másik, gyári szereléket, melyet csak méretre kellett szabni, és ennyi. Bekevertük a keszeges pontyos alapkaját, megdobáltuk az előttünk lévő 6 illetve 8 métert, és indulhatott is móka. A nap végére, összesen 11 halat fogtunk. Küsz, kárász, dévér, és vörösszárnyú keszeg is volt köztük, de a kis 12 - 16 cm-es dévérek uralták a mezőnyt. A csali 90%-ban csonti volt, általában 1-2, de én próbálkoztam egy horgon 4 csontival is. Volt egy feltolós kapás, de a jellemző, az először "piszkálgatja, buborékol, majd lerántja" metódus volt. A kapások jól érezhetőek, láthatóak, az úszók antennája erős fényben is könnyen követhető. Persze köszönhető ez a nem túl nagy távolságnak is. A horgászatot felszín közelben kezdtem, erre jött a küsz, és a keszeg, majd lejjebb eresztve a horgot (nagyobbra állítva az eresztéket), a mindent gyomorig nyelő dévérek következtek.

 A nyerő páros

 Kána-tó. Kezdem megszeretni ezt a kis tócsát ...

Másik irányban, délutáni brutális fényekben ...

 Gyors fotó, és mehet vissza

 Kincső lelkesen szedegette a csontit a dobozból

 A kis küsz. (Népszerű nevén a sneci)

 Etetőanyag keverése

 Gyorsan jöttek a halak egymás után

 Lehetne szebben fogni, de nagyon menekülnek ...

 Ezt a horgászatot, végre már a kicsi lány is élvezte

 Kicsit megtépázta az élet ...

 A merítőhálóra nem volt szükség

 Kitartás ...

 Hosszabb kapáscsend után, jól esik leülni

 Jöttek a "nagyobbak" is 

És talán ő volt a rekorder

Közel 5 órát töltöttünk el a vízparton, megittunk 2 üveg vizet, és egy-egy citromos 0-ás sört is. Elrepült ez az idő, jól elvoltunk, bár a végén, ahogy a harang a delet elütötte, a halak is elültek, s már a kifejezetten keszeges Walter kaja sem segített rajtunk. Szeretnénk majd este 18:00 - 21:00 között is horgászni egyet, ugyanezzel a módszerrel.

Jó móka, gyors, és eredményes horgászat volt. Nem is beszélve izgalmasságáról, szórakoztató jellegéről. Már álmodok egy 500-as botról is, amivel esetleg kisebb pontyot is foghatok, a parttól 10 méterre, kukorica-csonti kombóval.

Hallottam egy receptet, melyet itt a blog végén megosztok mindenkivel. Ezt bevetjük majd.

- Egy doboz csemege kukorica
- Víz gazdagon
- Fokhagyma krém, fokhagyma gerezdek
- Rozmaring
- Kömény
- Petrezselyem

Áztasd egy éjjelen át a hűtőben, és szeretni fogják a békés halak.