Szabadságunk egyik kiemelt programja volt a horgászat, így ehhez - a horgásszék kivételével - mindent elvittünk, a sok millió más egyéb holmival együtt. Eljött a nagy nap, ismét Gábor társaságában mentem horgászni. A vizet halak szempontjából nem ismertük még, így inkább ismerkedős horgászgatásnak aposztrofálnám, de igen sok tanulással fűszerezve. Összeraktuk a felszerelést, és zsebemben a napijeggyel kimentünk a vízhez. Csak a szükségeset vittük, megvárva, míg a nap, már telibe az arcunkba süt. Már a csónakkikötő 60 cm-es vizében is kedves élmények vártak ránk. Legalábbis én nagyon élveztem. Ott, még csak egy-két szem csontival, úszó nélkül snecizgettünk, de izgalmas volt nagyon. Már megint szaladok, mert csak mesélnék, és mesélnék, de tartsuk be a sorrendet, és legyen ez csak a bevezető, ahol nem írom meg a sok okosságot. Mert a horgászatot egy kis oktatás előzte meg, még a kertben, a műanyag asztalnál. Szóval kezdjük most is az elején !
A stégről nézve. Match bot közelre, feeder messzebbre, jobbra
Szóval kifelé menet a csónakkikötőben elbeszélgettünk Gáborral, és bevezetett a snecizés rejtelmeibe. Az én fejemben ez úgy volt, hogy a sneciket 4-5 cm-es kishalakat, azzal a gyerekkorunkból ismert 1 m2-es zöld, apró lyukú hálóval fogják, és ragadozóhalak csalija lesz mind. Ez igaz is, de snecizésnek hívják azt is, amikor egy(-két) kis csontival, vagy gilisztával, egy könnyű szerelékes bottal kishalat fogunk. Nem kell hozzá úszó sem, csak figyeljük a sekély vizet. Látszik, és érezhető a kapás. Láttunk kora délelőtt naphalat, de azt nem sikerült megfogni, mert akkorra már nem volt ott, de kis Vörösszárnyú keszegeket szépen kapkodtunk a 60 cm mély vízből. Szerintem gyönyörű hal ez.
Vörösszárnyú keszeg. Nosztalgiával gondolok rá, egy gyerekkori élmény kapcsán
A hattyúk is kíváncsiak voltak ...
Bodorka, a szép szemével ...
Kint a stégen egy tucatnyi vörösszárnyú keszeget fogtunk, 8-14 cm közötti méretben. Csak úgy ragyogtak, mikor kireptettük a kezünkbe őket, a szemközti vízililiom mellől, ahová etettünk, ez úttal alapvetően fokhagymás pontykajával. A feeder boton csend volt. Messze hobbra dobta el Gábor az etetőkosarat, és igen sokat vártunk, míg nem megrezzent a bot spicc, és kijött a 25 cm-es Dévérkeszeg. Semmi más nem jött azon a délutánon. Ennek az idő rövidsége, (3 szűk óra), és a helyismeret hiánya, illetve a nap állása volt az oka. (Fény elől bújnak a préda-halak, a meghorgászhatatlan hínárosba, oda a liliomok mögé) Miután a szákba bekerült a 10 db Vörösszárnyú keszeg, a 2 db Bodorka, s időnk is elfogyott - Gáborék komphoz igazodva értek csak rá - visszamentünk a telekre. Ott pedig kezdetét vette a halpucolás ...
Az állatvédőknek üzenem, hogy a halakat kíméletesen, gyorsan öltük meg
Pikkelyezés
Kishalak felesleges testrészei (szárnyasoknál, disznóknál is van ilyen !)
Ha volna macska, mennyire örülne neki ! Semmi nem veszne kárba ...
Következő blogbejegyzésemben a halak feldolgozásáról, és elkészítéséről mesélek.
