2016. augusztus 15., hétfő

Kána tavi horgászat

Sokat tervezgettem azt, hogy valamikor mostanában jó volna kimenni a közeli Kána tóra, ahol 2014-ben az első horgászélményeket szereztem, még anno az első match botommal. Ez úttal Gábor tartott velem, miután reggel találkoztunk a Kelenföldi pályaudvaron. Hamar eljutottunk a tóhoz, megváltottuk a napijegyet, béreltünk pontymatracot, mert az sajnos a telken maradt, és elfoglaltuk horgászállásunkat. Így utólag nem jó oldalt választottunk, mert ugyan a közelebbi tófélre mentünk, és szép volt szemben az erdővel borított hegyoldal, viszont a nap a horgászat az időnk túlnyomó többségében sajnos szemből sütött, s ez délutánra kicsit kellemetlenné vált. Elég sokféle etető és csalianyagot kipróbáltunk, de a legsikeresebb a csokis narancsos volt. Hihetetlen, miket kajálnak ezek a mai halak, pláne az agyonetetett tavakban, az érdektelenné vált prédáink. Azért panaszra nincs okunk, de mindketten veszítettünk két nagyobb halat, s azt az amurt sem mi fogtuk meg, amely a túloldalon akadt horogra, egy kis srác ügyes ténykedése alkalmával.


Horgászállásunk ...

 Az első órákban még igazi horgászidő volt

 Örültünk, hogy nem süt nagyon a nap, és nincs meleg

 Megjöttek az első halak ...

 Itt már kezdett kisütni a nap, és melegedett az idő

 Dévérkeszegek jöttek sorra

 Nyugalmasabb időszak jött, sajnos eltűntek a halak

 ennek okán volt idő pár képet készíteni a helyről

 Alapvetően kedvelem is ezt a vizet, közel is van hozzánk

 Itt még csak három fenekező bottal horgásztunk ...

 Végigpróbáltunk minden földi jót, csalit, etetőanyagot

 Megint csak nyálkás dévérkszeg akadt a horogra

 Szép kapásokat produkáltak

 Moshattuk is utánuk a szereléket nagy bőszen

 Fotózás ...

 és visszaengedés

 Nem panaszkodhattunk, de a pontyok elmaradtak


 Nevis Whisper

 Beizzítva a match-bot is

 Várakozás

 Megjött a szép kárász is

 Örültünk neki

Ő volt tán a legnagyobb


A túloldalon horgászott egy fiatal srác, és egy kisfiú. Kitartóak voltak, szépen szedték ki a halakat. Legvégül egy amurt fogtak, nem kis csata után. Sajnos nem vihették haza, mert súlya meghaladta a 4.5 kg-ot. Messziről is jól láthatóan, igen termetes példány volt. Próbálkoztunk kukorica-csonti szendviccsel, piros kukoricával, édes és fűszeres ízekkel, gilisztával is, de a nagy meleg és az erős napsütés miatt, elkerültek minket a nagyobb pontyok. Én ezúttal megismerkedtem a szilikongyűrűs csalirögzítési módszerrel, és az abba helyezhető pelletekkel. Volt köztük mézes mogyorós is, ha jól emlékszem.

Reggel 09:00 - 16:00 között horgásztunk, pont akkor, amikor nem sok minden várható, a melegebb időjárás miatt. Gábor vonattal érkezett, és el kellett azt érnie hazafelé. Igazából akkor jártunk volna jól, ha reggel 6 és délelőtt 10, illetve este 6 és 9 között horgászhattunk volna. Érdekes lenne megtudni, mi történt volna, ha nem süt ki a nap, és marad a borongós idő, szemerkélő esővel, amikor is a halad bizonyára sokkal aktívabbak, szívesebben táplálkoznak.

Összességében jó volt együtt, horgásztunk, beszélgettünk. Legközelebb a másik oldalra megyünk, még akkor is, ha szemben a modern lakópark házait kell nézegetni. Jobb ott a fény, és természetesebb a partszakasz.