Hosszas egyeztetés, igen sok "szakmai beszélgetés" után, Gáborral horgászni mentünk. Megegyeztünk abban, hogy a Kulcs község melletti Czigler-tó lesz a célpont. Ez egy patak által táplált horgásztó, melynek partján, stégeken álló kis magánfaházak vannak, és magában rejt egy bérelhető szigetet. Kulturált horgásztanyával, sőt 2 kibérelhető apartmannal is rendelkezik. Partvonalán igen sok, de nem zsúfoltan egymás hegyén-hátán található horgászállással. Mielőtt elfoglaltuk volna helyünket, beszereztük az élő csalit (földigiliszta és csonti), majd megváltva a napijegyet, részemről egy kávé után, lecuccoltunk. Körbenéztem a tavon, felmértem a környezetet. Nagyon szép volt szemben a fákkal betelepített domboldal, a kék ég, és jó hangulatot adtak a stégeken álló kis faházak. Mindent elvittem magammal, az összes szereléket, hogy átnézhessük, és építhessünk jól működő horgászkészséget azokból. Bekevertük az etetőanyagot, mely epres ízesítésű alapból, és epres pelletből állt, kevés kukorica és csonti hozzáadásával. Nagyon jól sikerült a táp, nem volt száraz, nem volt híg. Nagyon szépen lehetett a fenekező kosárba tölteni.
Nem volt nehéz ráhangolódni a "feladatra"
Négy bottal készültünk. Gábor mindkettőt fenekező módszerre szerelte, én úgy készültem, hogy az egyiket úszózni, a másikat fenekezni rakom össze. Ehhez kértem, és kaptam rengeteg segítséget. Gábor egy 3.60-as, és egy 3.90-es bottal, én két 3.60-as (Nevis Whisper Feeder és Match) cuccal igyekeztem eredményre jutni.
Első körben a fenekező szettet raktuk össze. Megtanultam, hogy a botot a spicces vége felől építjük fel, miután kiválasztottuk a háromféle végből, a számomra várhatóan megfelelőt, mely ez esetben a közepes erősségű narancsszínnel jelölt spicc volt. Nagyon figyeltem arra, hogy a bottagokat ne nyomjam egymásba nagyon erősen, hogy az illesztésekbe soha ne kerüljön homok, kosz, por, figyeltem arra, hogy a gyűrűk egy vonalban fussanak. Szépen végigfűztem a zsinórt az összes gyűrűn, majd a szerelék következett. Az alap fenekező szerelék tényleg nem egy bonyolult dolog. Az orsó irányából nézve, a következő alkatrészekből áll:
- Főzsinór
- Gubancgátló cső (hosszú részével a bot spicc felé) erre jön az etetőkosár
- Gumi ütközőgyöngy
- Gyors kapocs ( a gyöngy felől Clinch csomóval, a másik végén egyszerű hurok)
- előke zsinór horoggal (horognál Knotless knot csomóval)
* Ezekről a csomókról és hurkokról a következő bejegyzésben, részletesebben írok majd.
A rajzot Bolega Gábor készítette
Miután kihelyeztük, és leszúrtuk bottartókat, elfoglaltuk a helyünket, és mindenki felszerelte a botokat, elkezdtük a horgászatot. Én - mivel két éve horgásztam utoljára - párszor megszívattam magam egy-egy rossz dobással, így tölthettem újra az etetőkosarat, de aztán belejöttem, egész szépen eldobtam 30 méterre a csalit. Gábor figyelmeztetett arra, hogy ne legyen nagyon magas íve a dobásomnak, sokkal inkább a laposabb dobásokra törekedjek, melynek nagy titka, hogy a mutató ujjal, jó időben engedjük el a zsinórt. Ez, egy kezdő számára igényel némi gyakorlást, odafigyelést, de megéri, mert nem magasról zuhan az etetőkosár a vízbe, így több anyag marad abban.
Megtanultam azt is, hogy a botot a partvonalra nézve nem merőlegesen, hanem hegyes szögben rakjuk ki, és azt is, hogy a zsinórt figyelemmel megfeszítjük annyira, hogy a spicc kicsit meghajoljon ívbe, mert így jól látjuk a kapást. Örök szabály, hogy a zsinórnak mindig feszesnek kell lennie, hogy meglegyen a hallal a közvetlen kapcsolat, mikor eljön a kapás, és azonnal bevághassunk, gyorsan, hatékonyan reagálva. Mi nem használtunk kapásjelzőt swingerrel, nem akartuk hogy csipogjon, ehelyett a botspiccre figyeltünk, így várva a kapás jeleit.
Meg is érkezett az első kárász
Majd a második
És a harmadik is
A csalik tekintetében sima kukoricával, epres horog-kukoricával, csontival, és kukorica-csonti szendviccsel próbálkoztunk, mikor hogy esett a választás. Gábornál volt mindenféle ízesítésű csalianyag, de én maradtam az általam jól ismert verzióknál, mert szerintem ez elég, egy ilyen, nem is igazán a fogásról, sokkal inkább a tanulásról szóló horgászat esetén.
Elérkezett a nagy meleg, és 11 óra után egyszerűen semmi nem történt. Tűzött a nap, meleg volt a víz, hosszú ideig meg sem rezzentek a botvégek. Ez idő alatt viszont volt lehetőségünk beszélgetni, mindenféle szakmai kérdést tisztázni, és összerakni a match-botomat.
A tőkés récék nagyon közel jöttek a kukoricáért
Jutott idő egy-két fotóra
... nézelődésre is, bőven
Számomra nagyon fontos a hely szépsége, maga a környezet is
A botok velünk együtt várták a nagy action-t
Igen hasznos társ a fésűs bottartó
Azért beesett még egy kárász
Milyen szép vöröses úszók ...
Ő már a harmadik volt ...
Feljebb említettem, hogy összeszereltük a match-botot is, melyre most (nem fix), hanem csúszó úszós szerelék került. Ennek lényege, hogy az úszó, egy a főzsinóron ütközőkkel jól behatárolt szakaszon mozog, és így igen jól követhető a meder domborzata, finoman beállítható minden. Nem volt nálam most rögzítő, így az úszó két végállását, egy-egy a zsinórra csomózott befőttes gumival oldottuk meg. Idézem Gábort: "Mert a horgászat a kreativitásról, az okos megoldásokról, és a vízhez való alkalmazkodásról szól ..." Mennyire igaz volt ez ! Változik a halak viselkedése, a szél, a víz mozgása, kísérletezni célszerű a változatos csalizással, aromákkal, ízekkel. Volt időnk mindenre.
Kaptam ajándékba négy úszót, melyekről elbeszélgettünk, s Gábor elmesélte, miért is nem jó mindig az önsúlyos úszó, melyhez én, még a két évvel ez előtti horgászatom miatt ragaszkodom. Megmutatta, hogyan kell finom próbálkozások során, az úszót a sokféle sörétólommal korrektül kiegyensúlyozni, hogy annak antennája rendesen álljon, és kellő érzékenységgel mutassa nekünk a kapást. Minden úszónak van egy súlyozási értéke, mely grammban van megadva. Ez azt jelenti, hogy annyi ellensúlyt kell feltenni a zsinórra, amennyi az úszóra van írva ahhoz, hogy az úszó korrektül álljon a vízben, és a megfelelő mélységig merüljön. Ez az érték - Gábor tapasztalatai alapján - nem mindig pontos, de ha ez előfordul, kis próbálgatással, különböző méretű, és mennyiségű kikísérletezhető, egy-egy próbálkozás segítségével. Tehát a csúszóúszós szerelék a következő:
- főzsinór
- ütköző
- úszó (lehet egy waggler rögzítőre is szerelni, de felesleges)
- ütköző
- sörétólom súlyok
- forgókapocs (lehet ez gyoskapocs, ha előkötött horogelőkénk van)
- előke (mely vékonyabb mint a főzsinór)
- horog
Csúszóúszós szerelékünk
Fix úszónál nem kellenek az ütközők, ott fix úszórögzítőt használunk. Én - bár azt mondják, hogy az előkötött cuccok nem igazán jók - két évvel ez előtt, fix úszóval, és gyors kapoccsal horgásztam. A gyors kapocs egyik vége egy hurok, a másik egy akasztókampó, szilikoncsővel. Ide jön az előkötött horog, a zsinór hurokvégével.
Fix úszórögzítő
Forgókapocs
Gyorskapocs (jobb szélén a hurokra szilikoncső megy)
A match bottal nem fogtam az égvilágon semmit, de legalább összeszereltük, és megismertem, a csúszóúszós szereléket. Mindeközben próbálkoztunk tovább, szenvedve a napon, rengeteg ásványvizet benyelve. Volt egy nagy halam, ez húzott a legjobban mind közül, rángatta a botot, és komolyan megdolgoztatott, de sajnos nem ügyeltem az állandó zsinórfeszességre, és elvesztettem azt a halat.
Később, mikor már kicsit feladtuk aznapra, nagyot rezdült a spicc. Kaptam is fel a botot, és igyekeztem kiszedni a halat. Emeltem, húztam, tekertem, emeltem, húztam, tekertem. Igyekeztem, hogy a zsinór mindig feszes legyen. Jött kifelé a hal, láttam, hogy ez nagyobb, mint az eddigi három kárász. Gábor segített a szákolásban, kiemeltük a halat. Kiemeltünk az én első pontyomat. Nem mértük le, de Gábor szerint 50-60 dkg lehetett, és közel 30 cm volt szerintem. Egy gyönyörű tőponty, életem első pontya ! :-)
Szerintem csodaszép. Ezt a szemet, szép pikkelysort, és csücsöri szájat sosem felejtem el
Nekem nagy öröm, tapasztaltaknak esetleg megmosolyogtató
Ettől a pillanattól kezdve, számomra aznapra sikerült az élet. Elfeledtette ez a fogás velem, hogy hiába a szép horgászszék, a rengeteg cucc mellett azt nem hoztuk át, és lerohadt a lábam 7 órán át álldogálni a víz mellett, elfeledtette velem az iszonyat napsütést, a fülledt (lóg a lába az esőnek ) időt. Elégedett voltam, és hátradőltem. Már hogyne lennék az ?! Hiszen összeraktuk a match és a feeder botomat, rengeteget tanulhattam, jutott egy jó kis citromos sör is, gyönyörű a táj, jó társaságban voltam ...
Örömmel néztem körbe újra és újra ...
Eljött az ideje, hogy összepakoljunk. Gábor megmutatta, hogyan kell okosan és szakszerűen szétszedni a 3 részből álló botokat, mit hova és miért érdemes pakolni, mire kell vigyázni, és hogyan lehet a szerelék szétszedése nélkül elrakni a botokat. Mert nekem, kezdőnek ez is rejtély volt. Paráztam, hogy a szépen összeszerelt botokat szedhetem szét, s vajon a következő önálló horgászatnál, meg tudom-e majd csinálni ugyanolyan jól ?! De nem kellett szétszedni, így minden ott figyel a bottáskában. A horog okosan beakasztva a gyűrű lábába, és nem a gyűrűbe !
Megköszönve mindent Gábornak, elindultam haza. Nagyon hasznos és fontos napja volt ez, az én horgásztörténetemnek, melyről szívből remélem, hogy csak most kezdődik igazán ...
