Kis lámpalázzal a szívemben ülök most le blogot írni, mert sem ide, sem pedig a fotós blogomba (
http://bodo-foto.blogspot.hu/2017/03/marciusi-madarles.html ) nem írtam közel három hónapja már. Minden hétvégi szabadidőmet elfoglalja mostanság, a telkünkön álló faház felújítása, így nem fotóztam, és nem horgásztam kora tavasz óta. Ez a blogbejegyzés sem érintetlen a ház felújításától, mert ezen munkálatok kapcsán sikerült végre egy kicsit kimenni a vízhez. Gábor barátom segített a ház emeleti részét lazúrozni, de ezen munkák ideje alatt szigorúan beiktattuk a horgászatot. A helyszín a Ráckevei kis Duna, még pontosabban az Angyali sziget és környéke. Egy héttel ez előtt szombaton reggel, és este volt lehetőségünk egy kis közös pecára. Mindketten készültünk könnyű szerelékes és fenekező készséggel egyaránt, mondván, hogy most egyszerre mindent szeretnénk. Pénteken este "felhúroztuk a hangszereket", hogy reggel már csak kivonulni kelljen a stégre ... El is indultunk szombat reggel még 6 óra előtt, a háztól nem messze lévő partra, hogy megkezdjük kedvenc, közös időtöltésünket.
Reggeli fényekben úszik a "játéktér"
Igyekeznem kellett, hogy ne feledkezzek bele a táj szépségeibe
Készen állt minden motyó
Türelemmel várakozott Gábor is
Mindketten két-két bottal jöttünk ki első körben, azaz match és fenekező szettel. Az etető anyag teljes mértékben az Eper ízvilágára épült. Epres etető anyag, íz azonos mikro pellet, főtt búza, eper aroma, és kukorica keveréke volt az alap. Ehhez mindketten hoztunk egy-egy doboz csontit, és közepes gilisztát élő csalinak. Feeder felszerelésünk a legegyszerűbb gubancgátlós, gumi ütközőgyűrűs, közepes méretű etetőkosaras szerelék volt, esetemben rakéta kosárral, Gábor rácsos kosarat használt. A fenék eléggé iszapos volt, így hosszabb előkére váltottunk hamar, de nehezítette a dolgunkat még a vízitök telepek jelenléte is. Négy bottal egy 8 m2-es stégen azért el kellett gondolkodnunk, hova, és merre dobálunk, hová etetünk. A víz átlagos mélysége, a stégtől 10 méterre 160-200 cm. Próbálkoztunk közelebb az úszós szerelékkel, és távolabb, oldalra is a fenekező felszereléssel.
Karika keszeg
A hattyú család is kimerészkedett a lagúnából.
A hím csúnyán megverte, családját védendő, egy betolakodó fajtársát
Megfogtuk az első és sajnos egyetlen pontyunkat is
Ő a csontit részesítette előnyben
Alapvetően nem szoktunk elvinni halat, de most enni szerettünk volna
sajnos nem érte el a mérethatárt, így ment vissza a vízbe.
Nem jöttünk eléggé korán, a halak reggeli vonulásáról lemaradtunk. Jó fejek a halak, nekik a reggel 6 óra kezdés már késő, jót röhöghettek a "markukban", hogy na srácok, a lényegről lemaradtatok, most már behúzódunk a nádasba, gyertek legközelebb korán ! Amúgy is várt ránk a munka a ház körül, és szerettünk volna stratégiát váltani, azaz átállni csak feederezésre, visszavonulót fújtunk, és visszamenet a házban, megcsodáltuk a tocsogóban a sok száz és ezer halivadékot, valamint az egész nagytestű naphalakat figyeltük, ahogy mindenre az ég világon rámozdulnak, ami mozog ...
Estére kissé fáradtan, de összeszedtük a cuccot, kivonultunk ismét. Ekkor már csak két-két fenekező szettet vittünk, és csak a legfontosabb kellékeket. A megvásárolt napijegyet, igazolványt, engedélyt, a megmaradt etetőanyagot, horgot, apróságokat, ami kellhet. Nem vittünk rodpodot sem, mert jobbnak láttuk a botokat elfektetni a stégen. Azokat okosan lerakva, szépen hajlik így is a spicc. Minden látható ...
Karika keszeg
Karika keszeg szintén
Fogtunk "taknyos" Dévérkeszeget is
Sokat filóztunk, hogy miért is nem jönnek az igazán normális halak, de közelre, se távolra horgászva ?! Feltűnt, hogy egyre fülledtebbé vált a levegő, megjelentek a gomolyfelhők, sőt némán, a messzi távolban egy-egy villámlás is látható volt. A stég felett - szinte elfeketítve az eget - egy szúnyograjzás közepén találtuk magunkat, az igen erőssé vált szélben. Sötétedett, s mivel nem terveztünk éjszakai horgászatot, és a halak is elpilledtek, befejeztük a horgászatot. Azért a haltartóba került ez-az, amit másnap készítettünk el, a klasszikus paprikás lisztben sütéssel.
Terítéken a menü
A halak feldolgozása a következőképpen zajlott:
- Halak kíméletes megölése már a parton (hátsó agyra mért határozott ütés a pucoló kés markolatával)
- Átöblítés, megtisztítás
- Fejek eltávolítása (halászlébe a fej is nagyon jó) - érdemes elkerülni a keserű garatfogakat
- Faroktól a nyak felé pikkelyek eltávolítása
- Végbél környékének "V alakú" bemetszése, végbél eltávolítása
- Óvatos bemetszés a has alján, belsőségek kiszedése
- Halak újbóli átmosása, hasüreg átöblítése
- 2 mm-es függőleges metszésekkel beirdaltuk a halat
- Sózás gazdagon, 20-30 perc pihentetés, hogy a sónak legyen ideje dolgozni
- Bekevertük a pirospaprikás lisztet
- A halakat alaposan beforgattuk a lisztbe, és kisütöttük őket
Indulhat a feldolgozás
Pikkelyek eltávolítása
Úszóhólyag (a levegőt a hólyagokat behálózó erek szállítják)
Hasüreg kipucolása
és jöttek sorban a már elpusztított halak
... "és legyetek táplálékul az embernek "
Beirdalt, sózott, előkészített halszelet
A létező egyik legegészségesebb étel
A chipses hengerben volt a pirospaprika
Sütés előtti utolsó lépések, lisztbe forgatás előtt
Idő kell a teljes sütéshez, cél az aranybarnaság, és hogy ropogjon
Tálalva
Szabadban enni jó +
A gondos sütésnek hála, az apró szálkák megsültek, a nagyobbak könnyen távoznak
100%-os feldolgozottság. Nagyon finom ropogós volt, belül ízletes friss hússal
Jól zártuk ezt a hétvégét. Elkészültünk a ház körüli munkával (köszönet ezért Gábor), és jutott idő a fürdésre - először idén - a part meglátogatására, természeti élményekre, horgászatra, beszélgetésre. Egy finom ebéddel zártuk a 3 napos hétvégét, majd indultunk haza együtt. Számomra ténylegesen szakrális élmény azt megenni, amit az ember maga fog. Megjegyzem - nem elvéve Gábor dicsőségét - ez úttal én nem fogtam semmit, mert nincs még annyi rutinom, hogy az ismeretlen vízen sikerrel járhassak. Viszont a víz melletti jelenlét tökéletesen elég volt számomra.
Legközelebb egy nagyon kellemes helyre, a Seregélyes melletti kétpályás horgásztóra látogatunk majd el.
