Egyhetes nyári szabadságunk (számomra) kiemelkedő eseménye volt, a szerda délutáni - esti spiccbotos horgászat. Mikor Bicskére költöztünk, igen hamar ellátogattunk a Mányi horgásztóhoz, akkor még első körben nem horgászni, csak körbenézni. Később tiszteletünket tettük halfogási szándékkal is. Már akkor is jól éreztem magam ott, de ez az alkalom is nagyon jó volt. Évekre bezárt a víz, az előző tulaj nem becsülte meg ezt a helyet igazán. Az új, leengedte a vizet, kigyilkolta a törpeharcsákat, kikotorta a mederfeneket és visszatöltötte a vizet. Most, hogy nem olyan régen újranyitott a tó, nagy kíváncsisággal látogattam el ide. Feleségem is jött, jól érezte magát ő is régebben. Megkaptuk az eligazítást, tisztáztuk a játékszabályokat, fizettem, s mivel nem volt szájfertőtlenítő oldatom, kaptam kölcsön. Elnavigáltak minket egy szélcsendesebb helyre, ahová ki is cuccoltunk. Nézzük, mi is történet velünk, ezen a nagyreményű horgászaton ...
Kedvenc begumizott Kamasaki spiccbotom
Erdőn át vezet az út a vízhez
"Nyári édes" etetőanyag, 3 mm-es pellettel
Micsoda illata van. Szeretem az etetőanyag szagát
Ezzel és a Nevis Nuovo 500-as bottal dolgoztunk
Mányi horgásztó - Buggyantó
A tó (nagyjából) Északi oldalán volt horgászhelyünk
A nádasban, nagyfeszültségű földkábel-dobokból építettek stéget
Pazar panorámában gyönyörködhettünk !
Figyelni kellett, hová lép az ember, de ötletes a megoldás
Talán itt látszik, hogy mennyire elment a víz a melegben ...
Alattunk kb. 150 cm mélység és a víz 2 méterre
Egy ilyesmi, legalább 25-28 cm-es pontyot veszítettünk el :-(
Mondom is, hogy mi történt pontosan ... Évek óta tervezem, hogy spiccbottal fogjak egy max 1.5 kg-os pontyot. Ezért gumiztam be a 600-as spiccbotot, hogy bírja a gyűrődést. Nem járok gyakran horgászni, ami nagy hiba (!), de most úgy indultam el, hogy meg kell lennie. A horgászat kezdetete után kb. negyed órával meg is akadt a hal. Szépen húzta a gumit, mi pedig türelemmel kicsalogattuk a partra. Elkövetkezett a szákolás. Igen ám, de a 200 cm-es merítőháló nyél nem volt elég. A kábeldobokon állva bizony nem ért el a halig korrektül. Már épp azon gondolkodtam, hogy lehasalok, és úgy meglesz, de a hal párat csapott a farkán (teste hátsó fel még a vízben volt) és leakasztotta magát a horogról. Elment. Végtelenül szomorú voltam, mert olyan szépen húzta a gumit, elment vagy 10-12 méterre tőlünk. átélhettem a begumizott spiccbot lényegét. Tanulság, hogy be kell ruházni egy 4 méter hosszú, igényes, erős merítőháló nyélre, és egy tisztességes merítőhálóra. Nem elég a 2 méteres, összecsukható merítőháló. Tény, hogy a spiccbottal az ember 10-20 cm-es halakat szokott reptetni, és csak nagyon ritkán kell a merítőháló. Elment a gyönyörű hal, centikkel és másodpercekkel maradtunk le róla. Sajnos alacsony a vízállás, a "stég" magas. Viszont a szélcsendes rész ez volt. Nagy szélben, 1-1.5 gr-os úszóval nehéz dolga van a horgásznak. Ezért horgásztunk onnan, mert a nád itt felfogta a szelet.
A történtek után bizony újra kellett gondolni mindent
Újragondolni már csak azért is, mert egy bő órán át nem történt semmi ...
Próbálkoztam az ereszték állítgatásával, csonti - kukorica - giliszta variációkkal.
Feleségem művészkedett kicsit,
hogy elfoglalja magát ...
És csak bambultam magam elé, és bőszen cserélgettem a csontikat
Mikor meguntam az álldogálást, leültem
Ahogy bambultam, egyszer csak megindult a 600-as bot. A Carbon szövés vészjóslóan zizegett, ahogy a stég szélét kaparva suhant befelé a bot a vízbe. Nagyon durva sebességgel indult meg, lehetetlen elérni. Aztán leesett a kábeldob széléről, lezuhant a part szélére, ahová kezünk nem érhet el, majd a bot egy szempillantás alatt megindult a szemközti sziget felé, szépen úszva a víz felszínén ... Tudtam, hogy a történtek után mindösszesen egy megoldás marad. Elpattintottam egy IQOS-t, és megindultam a halőrházhoz, ahol elővezettem a problémát :-)
Így lett a második halnak köszönhetően egy "romantikus" kenuzás :-)
Rendes volt a tógazda, szó nélkül segített. Itt kezdődik a vendéglátás.
De meglett a bot, és még rajta volt a hal !
Ez a 20 cm-es dévér jött velünk a partra. Viszont a gumival meg kell tanulni bánni, mert a fárasztást megkönnyíti, de 10 métert nyúlik, plusz az 5.7 méter hosszú damil nem rövidül. Emiatt nehéz a partra csalni a halat, pláne megszákolni. Nagyobb halakkal kell gyakorolnom, legalább ekkorával, mint ez a dévér volt, amelyik tisztességgel küzdött, míg kiértünk a partra.
Tanulságos és emiatt NEM EREDMÉNYTELEN horgászat volt ez.
Rengeteg következtetést vontam le, és ma, egy nappal a történtek után, a lelkesedésem is
helyre állt :-)
Ki fogom szedni az 1+ -os pontyot ezzel a begumizott spiccbottal !
