Spiccbotos örömpeca

 Nem úgy terveztem ezt a blogot, hogy ilyen ritkán kerül bele poszt, de az élet nagy rendező, végesek az ember erőforrásai. Millió más feladat van, és sajnos a horgászat kissé a háttérbe szorult. Nagyon hiányzott már, és Feró barátommal azon tanakodtunk, hogy kellene egy jó kis nyárzáró horgászat. A Mányi horgásztavon gondolkodtunk, de tudomásom szerint még felújítás alatt áll. Viszont nagyon nagy örömöt adott tavaly az a kis víz, ahová idén is döntésünk alapján újra ellátogattunk. 40x12 méteres, belvízből és patakból duzzasztott tavacska ez, apróhalakkal. Tavaly amúrt is fogtunk benne 3 példányt, de nem vittük el, hiszen ez egy magán víz, magántulajdon. Teszem hozzá szomorúan, hogy vélhetően kiszedték azokat a halakat onnan, mert kenyérúsztatással, ananászos pop-up csalival sem jöttek amúrok. Volt viszont egy nagy örömpeca. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a kárászok napját éltük. Belekóstolhattam eddig a matchbotos, feeder és pergetőhorgászatba, de mindennek az alapja a spiccbotos horgászat. Vissza az alapokhoz ! Lehetne ez is a jelszó. E módszer nagyszerűsége az egyszerűségében van. Nem is szabad túlbonyolítani a dolgokat, hiszen egy begumizott spiccbottal megfogható akár egy 3-4 kg-os ponty is. Micsoda játék ! No, el is mesélem, hogy volt a mi napunk, ott a kis vizen ... 

Ékszer ez a víz ! Bújkálós bokrok az amúroknak, pancsoló a növendékeknek
Hangulat, békesség, csoda ...

El is készítettük az etetőanyagot ... 
Meleg vízre büdös anyag kell. Halas-fokhagymás kombó

Olyan jó az illata, hogy lehunyt szemmel szagolgattam
Megbolondítottuk pár szem csontival és kukoricával, annak levével

Átnézegettem itthon, milyen spiccbotjaim vannak. Örömmel számolgattam őket. LakeSide 300, 400, 500 és 600-as (alap Decathlonos spiccbotok), Nevis Nuovo 500 (stonfo véggel), Energofish Rubin pole 500 (gyönyörű bot, aminek a spiccvége még üres), és egy Kamasaki River Pole 600 begumizva. Ez utóbbira esett a választás azért, mert ha akadna egy nagyobb hal, azt is kezeli a gumizás. Nagyon szeretem ezt a botot, mert 600-as létére is könnyű, nagyon szép kivitelű, kézbe illő blank-ja pedig szinte műremek. Ezt a botot a Peca Aréna üzletéből rendeltem, ahol a kereskedelmet Füredi Krisztián felügyeli, akinek videóit ajánlom mindenki figyelmébe, aki úszós horgászattal foglalkozik ! Szintén tőlük van a SilverLine "zsebpeca" is, mely egy előre elkészített szerelék, belsővezetéses 1.5 gr úszóval, szépen kisúlyózva jelzőólommal, minőségi horoggal, végfüllel. Fel is szereltük a botra, indulhatott a móka ...

Két szem csontira érkezett az első hal.
Egész szépen mozgatja a botot, jó élményt ad ez a 18 cm-es kárász

Ilyen halak jöttek sorban ...

és persze kisebbek is

Ő volt a negatív rekord. Talán 5-6 cm. Nem is értettük, hogy vette fel a horgot :-)

Voltak üres pillanatok, amikor csak moziztunk

A nagyobb halak reményében kukorica - csonti szendvicsre váltottunk

Dél felé közeledve kicsit leültek az események, de volt miben gyönyörködni
Rengeteg őszapó és harkály szórakoztatott minket

Jött még jó pár hal, nem panaszkodhattunk

Néhány kisebb is, de a vége úgy 12-14 példány lehetett

Horgászatunk végén volt időnk beszélgetni, közben pedig figyeltük a környezetet

Nem mondom, hogy nem veszem kezembe többé a feeder vagy a pergető felszerelést, de a következő szezonban a spiccbotoké lesz a főszerep. Ősz végén, télen rendbe rakom a cuccokat, és Füredi Krisztián videóit nézegetve, kedvet kaptam az egyedi szerelékek megkötéséhez. Szeretném megélni azt, amikor én kötöm meg a szereléket, én készítem a végfület, én kötöm fel a lapkás horgot, különböző hosszúságú és vastagságú előkékre ... Ez egy csodálatos hobbi. Tervezem azt is, hogy magam megyek ki egyedül,  megtapasztalni azt, amikor csak én vagyok és a víz. 

Szeretném felfedezni a környező vizek nyugodt szegleteit. Szeretnék elmerülni majd a békességben, a különböző módszerek, praktikák és ötletek kipróbálásában. Olyan vizekre is vágyom, ahol compót, domolykót és keszeget is, illetve nagyobbacska pontyokat foghatok.

Szóval vannak terveim ... 
A víz csodálatos dolog.

Csodálatos kisvizen

 Régen jelentkeztem halas beszámolóval, pedig a legutóbbi óta már kétszer voltam horgászni. Sajnos az a két alkalom számomra nem hozott eredményt, így arról nem írtam. Ellenben most történtek olyan dolgok, melyek igen csak említésre méltóak. Madárfotós lesünk mellett, annak közvetlen közelében van egy kis tó, mely a terület gazdájának féltve örzött kincse. Pár éve ásta meg a víz medrét, és főleg amúrokat telepített bele, egyéb halfajokkal. Nincs ennek a víznek üzleti célja, inkább csak kedvtelésből létesült. Maga a tulaj sem horgássza, csak gyönyörködik benne. Engedélyt kértem tőle, hogy spiccbotozhassak rajta, mert olyan szépnek találom azt a kis vizet. Hozzájárult, és megkért, hogy az apróhalat szedegessem ki belőle. Eljött hát a pillanat, és két alkalommal horgásztam a vizen. Második esetben elhívtam horgász barátomat is, mégis csak profi módon műveli ezt a műfajt, immáron 30 éve, egészen gyermekkorától. Az első látogatás során feleségemmel mentem, ő is szereti a szépet, a zöldet, és vizpartot. Ezt a két alkalmat szeretném bemutatni, mi is történt azon a vízparton ... 

Nincs ennél szebb, már csak a parton lenni is elég, a hatalmas örömhöz ...

Becuccoltunk, indulás !

Kis víz, nagy boldogság

Itt jó is lesz, indulhat a móka ! Hoztunk csontit, kukoricát,  keszeges etetőanyagot ...

Kedvencem a spiccbot ...

Főként kárászok jöttek, vagy 12-14 darab azon a napon

Szeretem a kishalakat !

Gyors peca, eseménydús horgászat ...

Szerették a csontit, de a kisebb kukoricát is felvették

A túloldalon lovak legeltek, oltották szomjúkat ...

Aztán szerettünk volna komolyabb halat fogni, fel is kínáltuk a "vegyestálat" ...

Feederrel nem volt szerencsénk, ezek a halak még nem ismerik az etetést ...

Örültem minden percnek, rehab ez számomra

Volt miben gyönyörködni. Számomra a horgászatnak ez is része, nem csak a halfogás !

Átmentünk a szemközti oldalra, ott is megmozgattuk a spiccbotot ...

Vittük a kis motyót, csontit, kukoricát, megszórtuk ezt az oldalt is.

Próbálkoztunk a klasszikus "szendviccsel", hátha elfogadják ...

Itt is jött hal, örültünk neki !

Mellettünk lovak legeltek ... Háttérben a madárfotós les.

Köszönet mindenért Bélának !

Nem is tudtam, hogy fotózzak, vagy inkább a halakra koncentráljak ?!

Így ment ez mindaddig, míg fogyni nem kezdtek a fények ...

Aztán elmeséltem ezt Feró barátomnak, aki egyből mondta, hogy "Na, ide kimegyünk, ez csoda !" Így is történt, rá egy hétre, tegnap érkezett is hozzánk, s egy rövid beszélgetés után, már mentünk is ki a vízhez. Ő egészen más technikát alkalmazott, csak az múrokra ment. Főzött kukoricás-szemes etetőanyaggal, és "okos kukoricával". Ezek az amúrok, a vízbe belógó faágkról eszik a leveleket, de kapnak lucernát is, melyet nagy örömmel fogyasztanak. Van a vízben pár harcsa, elvileg ponty is. Érdekes, hogy a békés halak, mennyire nem ismerik itt az etetés fogalmát ... Szinte nem is mozdulnak a klasszikus módszerekre. Ki kellett találnunk, hogy mi lesz itt a befutó megoldás ... Feró kész tervekkel érkezett.

Indult is a célzott és tudatos etetés szembe, oda a bokrok-fák tövébe ... 

Összeraktuk a felszerelést, izgatottan vártuk, mit ad nekünk ez a víz ?!

Megérkezett az első amúr, de jött még másik kettő az este folyamán ...

Spiccbotra nekem még jött néhány kárász ...

Feró kirakott még egy botot, csengős kapásjelzővel a tó bal szegletébe, egy kárásszal, mert hajtottunk a harcsára is. Csilingelt is a kapásjelző, piszkálták a halak, de arra még a sötétben sem jött össze a kapás. Egészen este 11-ig vártunk rá ... De lesz még itt dolgunk máskor, úgy hiszem ... Én feederrel is próbálkoztam, nekem az nem jött össze. Dévérre, kisebb pontyra vártam, úgy tudjuk van az is - kis számban - ebben a vízben.

Volt egy brutális kapásom, amikor sötétben világító patronnal horgásztunk, de arról csúnyán lemaradtam. Épp az elkészült képeket válogattam, mikor kicsit leültek a történések, és ültünk a hideg estében. Feró szólt, hogy kapás van, figyeljek. Ugrottam is, brutálisan elhúzta a hal a spiccet, tényleg majd kitépte a kezemből, és mikor bevágtam volna, eltépte ... Eltépte, mert túl mélyre nyelte vélhetően a csalit, le egészen a garatfogig, és pattant a szerelék. Elszakadt az előke. Elveszítettem ezt a halat, az én hibám volt :-( 

Tanulság, hogy amíg a csali a vízben van, oda kell figyelni, minden pillanatban, és nincs más, ami fontos, ha egyszer horgászik az ember, még akkor sem, amikor 10-20-30 percig nem történik semmi, és ül az ember a sötétben, a lehűlt koranyári estén a víz partján.

Naplementétől a koromsötétig, vaddisznóval a nádasban,

matatással az akácosban a hátunk mögött.

Érdekes, gyönyörű és izgalmas horgászat volt, nagyon szépen köszönjük a gazdának !

Az északi határnál

 Nem biztos, de lehetséges, hogy ez volt az év idei horgászata. Bízom mégis abban, hogy talán egy jó csukázás belefér még idén. Pergetni indultunk az Esztergom környéki vizekre, csukára, süllőre, esetleg sügérre. Vittünk azért hidegvizes etetőanyagot is, csontit, feeder botot is, szóval nem kicsit volt tele az autó. Nem érkeztünk túl korán a megbeszélt helyre. Érezni lehetett, hogy az ősz utolsó harmadában járunk, borongós reggelt volt, 4 fokos párás idő. Megálltam a víz mellett, és csak bízni tudtam benne, hogy a nap fénye azért előkerül a vastag felhőzet mögül. Egy öbölbe mentünk, kényelmes homokos-kavicsos partra, ahol közel tudtunk parkolni a vízhez, és hamar kezdetét vehette a dobálás. DropShot szerelékre kicsit nagyobb gumit tettünk fel, azzal próbálkoztunk, a mellettünk feederező kolléga társaságában. Ő korábban érkezett kicsit, türelmesen várta a halat. Jégmadár, süvöltő, ökörszem, és harkályok társaságában dobáltunk. Volt aki a víz benti területeit próbálta, én a parttal párhuzamosan vontattam. Így kezdődött ez a nap, ott az öbölben, ahonnan az Esztergomi Bazika kupolája is látszik.

Nagyon kevés a víz a Dunában ...

Itt vontattam a part mellett, bentről visszafelé. Csukát reméltünk

Halfogás helyett, a tájban, és a tükörképekben gyönyörködhettünk

Egy óra kitartó horgászat után, egy rövid beszélgetés végeztével mindhárman arra jutottunk, hogy innen menni kell. Senki nem fogott halat, de még csak kapásunk sem volt. Próbáltunk megfogni egy hattyút, mert a nyakán horgász zsinór volt feltekeredve, de nem nagyon akarta, hogy segítsünk rajta. Senki a víz körül nem fogott halat, ott a szemben pontoknak látszó horgászok közül, egy sem. Elengedtük hát ezt a helyet, és elindultunk egy másikhoz, ahol van kövezés, remélve, hogy ott jobban megy a hal.

Nagyon tetszett a hely, pezsgett a víz.

Balra egy pergető kolléga egészen szépen szedte ki a halakat ...

Ebben a JIG-es szerelékben láttunk fantáziát. Rabolt a balin, mozogtak a süllők is

Ilyen méretűből akadt 4-5 példány + volt egy sügér is

Előkerült minden okosság a dobozokból ... Jó ez a láda a bottartókkal !

Annyira nem ment a ragadozóhal, hogy elővettem a spiccbotot 

és csontival, hidegvizes etetőanyagra elkezdtem békéshalazni

Fogtam is csalihalnak valót, hátha arra rámozdul valami ragadozó ...
Fel is raktuk egy pergetőbotra az egyiket halszeletnek. Két órán át nem mozdult rá semmi

Érkezett közben egy Leánykoncér is, amit azonnal vissza is engedtünk.
Annyira gyorsan, hogy még fotó sem készült róla. Ezért ezt a rajzot
teszem be ide. (forrás: Wikipédia)

Közben megérkeztek a fények, a halak sehol ...

A kellemes időben, és a gyönyörű helynek köszönhetően,

természetfotós üzemmódba álltam át

Másfél, két óra után eluntam a spiccbotozást, és csak csodáltam a környezetet ...
Figyeltem a Szürke gémet, Nagy kócsagot és a Jégmadarakat

Délután 3 körül előkerült a szék, elfáradt a lábam a köveken ...

Jól esett a lángok melegsége, amikor hirtelen hűlni kezdett az idő ...

A napot egy grillezéssel zártuk, mely feltette az i-re a pontot ...

Sokat agyalunk azon, hogy mi történt a hazai vizekkel ?! Pár éve még fogott az ember halat, megvoltak a stabil helyek, a működő módszerek, igazodva az évszakok lüktetéséhez. Sajnos manapság felelőtlen emberek rabolják le a vizeket. Sokan vagyunk horgászok, és mindenki csak elvesz, elvesz, fogyaszt. Nincs fegyelem. Nincs könyörület, sem előre gondolkodás. Csak az eredmény számít, ezért minden halat elvisznek. 

Kevés a víz, forró, aszályos nyarunk volt, a Duna most is legalább egy méterrel lejjebb van az átlagosnál. Nincs az ivadékoknak megfelelő hely, sem haltartó vízterületek igazán. Amint megy a hal valahol, sokan és egyre többen mennek rá, lerabolva, "szétütve" azokat a területeket.

Nem lesz jó vége ennek, kellene egy kis önmérséklet és fegyelem ...