Tavaszi spiccbotozás

 Hozott a nyuszi egy kis kikapcsolódást a vízparton. Sűrű nap volt a szombat, délelőtt horgászat, délután pedig PMR rádiós kitelepülés. Reggel összepakoltam mindent, a sok kütyüt a rádiózáshoz, antennát, állványt, rádiót, és a horgászathoz a csalit, etetőtanyagot, minden kelléket. Kávé-reggeli-szendvics, beszórtam mindent az autóba és irány a közeli kedvenc magánvíz. Meg is érkeztem oda, aztán szembesültem, hogy a bevezető földúton olyan agyag-sár van, hogy az autó csak egyenesen tudott menni, egyszerűen nem tudtam kanyarodni. Fel kellett mennem a dombtetőre, megfordulni a füves területen, hogy a víz mellé leparkolhassak. Állt az autón a sár. Kipakoltam mindent, mikor is észrevettem, hogy nem hoztam el a botot. Gratulálok. Mehettem haza és újra mindent előlről. Azért a tervezettnél fél órával később csak elindult a horgászat, mely most is elmondhatatlan kikapcsolódást nyújtott. Lássuk, mi történt !

Kedvenc vizem partján

Ahogy meséltem: a dagonya

Mehettem este kocsit mosni ...

Etetőanyag, csonti, giliszta, kukorica

... és a begumizott 6 méteres Kamasaki River Pole spiccbot

Jöttek a küszök (snecik) az etetésre, nem is kevesen

Megérkezett az első halam (nagy nehezen)

egy Széleskárász személyében

Trükközni kellett a csalival, az ereszték hosszával, de jött a következő

én Arany kárásznak azonosítom ...

Ő volt a harmadik halam

az Eszüst kárász

Nehezen jöttek ezek a már (számomra is) értékelhető halak.

Tavaly a gyilkos melegben volt egy halpusztulás a tóban
és a Szürke gém is bőszen szedegeti ki ezeket a kisméretű halakat a vízből.
Voltak itt tenyeres méretű dévérek is, de azok, lassacskán eltűntek ...

Jövök még ide, mert nem hiszem el, hogy nincs nagyobb hal ...
Szeretem ezt a vizet, mindig kikapcsol és megnyugtat.

Betli a jégen

 Már a címből is látszik, hogy ez a poszt nem a sikerről szól. Őszintén mondom mégis, hogy a sikertelenség ellenére nagyon jól éreztem magam. Egyfelől megnyugtatott a téli csend, és újra kisgyermeknek érezhettem magam, hogy ez most egy naaaagy kaland ;-) Furfangosnak kellett lenni, megoldani lehetetlen szitukat. Szinte biztos voltam benne, hogy jeget találok víz helyett, zárva volt a horgászbolt is, mégsem tudott semmi eltántorítani a horgászattól. Halat akartam fogni a jég alól. Össze is szedtem hozzá, a szokásos minimalista felszerelésemet (melyet egyre jobban szeretek és nagyra értekelek), megérkeztem 10 perc autózás után ahhoz a kis vízhez ... Miután megoldottam, hogy legyen egy "kilós kenyér" méretű lékem a jégen, a szokásos etetéssel indítottam. Néha mellé ment a gombóc, amin jókat röhögtem, de megkezdhettem a pecát, már amikor a jégkásától hajlandó volt megállni az úszó ...

Négy óra álldogálás után csak egy fanyar mosoly jutott ;-)
2025 január közepe

Ez minden ...

A horgászbolt zárva volt, kénytelen az ember rögtönözni ...

Csonti helyett lisztkukac

Ez pedig gyászbogár lárva. Kisegített az állaskereskedés

Hidegben édes ízek ...

Mézes kukorica

A hófödte bála mögött láthatóan gyengébb a jég

oda kellett megcsinálni a léket

Órákat álltam itt, de a szomorkodás helyett inkább nyugalmat éreztem.

Hamar fagyott a víz felszíne, néha meg sem állt az úszó, le sem jutott a csali

Nyáron elment a víz ebből a kis tóból, halpusztulás is történt.
Lehet, hogy a halak a másik végen vermeltek, vagy a fentiek miatt, de kapásom sem volt.
Ráfagyott a víz a zsinorra, jéggyöngyöket formált a hideg.

Nagyon megnyugtató volt itt állni, bizakodva horgászni.
A sikertelenség ellenére is, teljesen feltöltődve értem haza.

Mivel csendben álltam egy helyben, megszoktak és közel jöttek a madarak.
Látni és figyelni őket, szintén öröm volt.
Február közepéig biztosan kimegyek mégegyszer !

Spiccbotozás Pilisszentivánon

 Végre eljött az idei első horgászat, melyet nem meglepő módon Feró barátommal valósítottunk meg. Ismét elmentem a Slötyire (Pilisszentiván Bányász-tó), ahol is pontyra hajtottam a begumizott Kamasaki River pole 600-as spiccbotommal. Még soha nem sikerült pontyot kiszedni ezzel a bottal, de elárulom már most, ez úttal se jött össze :-) Ezt a vágyamat nem adom fel, majd eljön az ideje, biztos vagyok benne. Sikerült egész korán odaérnem, Feró illetve kollégaja, Zsolt már javában dolgoztak. Lecuccoltam, megcsodáltam a helyet, megbeszéltük a dolgokat, és én is megkezdtem a horgászatot ... 

Na, itt kezdődik nekem a horgászat ... A szép környezettel indul.

Kevertünk egy kis hidegvizes sötét etetőanyagot. Csalinak kukorica és csonti
Ide nem kell más, a pálya etetve volt szorgalmasan

Megérkezett az első, a kis rohadék. Megenni jó, de invazív. Repült a fa tövébe.

 Másodiknak (és még sokszor az nap) érkezett a gyönyörű bodorka

Aztán a taknyos dévér, ahogy én aposztrofálom

Sok bodorka és egy-két törpeharcsa után, kis tájfotózásra indultam

Csendélet Zsolti horgászállásán

Nekem nagyon sokat jelent a környezet. Megkaptam.

Jöttek a halank szépen

Mindenki fogott ezt-azt

Bodorka a kedvencem

Zsolti gyönyörű amúrt fogott

Csodás hal ...

Érkezett szép ponty is

Mindenki elégedett volt ...

Sok halat szedtem ki én is.
Biztos vagyok benne, hogy meg lesz az a ponty spiccbottal !

Göbölyvölgyi horgásztó

 Talán egy hónapja jártunk a víz környékén feleségemmel, mikor is felfedeztük ezt a tavat, akkor még mint látványosságot. Fotózni voltunk a környéken, de abban a pillanatban, ahogy leültünk a partra, elhatároztam, hogy itt horgászni fogok. Utána is jártunk barátommal Feróval, hogy mi is a játékszabály, és megbeszéltük az időpontot. Sporthorgász jegyet vásároltunk a csákvári kis benzinkútnál, majd horgászati kellékeket a közeli horgászboltban. Onnan már a vízhez vezetett utunk, nem akartunk késlekedni. Hamar megtaláltuk helyünket a nyugati oldalon, s már szedtük is elő a felszerelést. Megkevertük az etetőanyagot, kikészítettük a botokat, csalit, előkerült a merítőháló és a pontymatrac is, közel a vízhez. Feró egy teleszkópos botra szerelt úszót, én pedig spiccbotot raktam össze, mert továbbra is ez a legkedvesebb horgászmódszerem. Elkezdtük az etetést úgy 20 méterre, illetve közel a parthoz, ahová elérek a spiccbottal. A dobozban nyüzsgött a csonti, tekergett a giliszta, fokhagymás-halas etetőanyagunkba is szórtunk egy kevés kukoricát. Klasszikus étrend, semmi trükközés. Aztán csobbantak is az úszók, közelre és távolra egyaránt ...

Azért ez így első pillantásra eléggé meggyőző

Első halunk ez a fiatal, de gyönyörű amúr volt

Néhány fotó után már ment is vissza, gyengéd gondoskodással

Megérkezett az én első zsákmányom is, ez az izgága kárász is
(Horogszabadításkor leverte magát a matracról)

Várakozás közben volt mit csodálnunk

Időről-időre előbújt belőlem a fotós

Csendes nézelődésünk közben, lábunk előtt dolgozott a vakond

Különböző méretű dévérek

és kárászok váltották egymást

Nem fotóztam mindet, de jöttek szép számmal ...

11:00 - 13:00 között elültek a halak. Feró átszerelt fenekező módszerre

A pontyokra váró begumizott spiccbot mellé,

beüzemeltem az 5 méteres Nevis Nuovo botot is.

A szerelék mindkettőn egy 2 gr-os úszó, 20-as főzsinoron 12-es horog. Silverline szerelék a Peca arénától, mellyel maximálisan elégedett vagyok. A gumizást is ők követték el, de rendeltem magamnak tőlük még kelléket ehhez, csakúgy mint Stonfo fejeket is, mert a következő gumizást én szeretném megcsinálni. A csonti - giliszta - kukorica hármast variáltuk a létező összes kombinációban. Nem tudom kijelenteni semelyikről egyértelműen azt, hogy az volt a nyerő csali, mert vegyesen, de egyenlő arányban fogadták el a halak. 

Míg a halakra vártunk, volt miben gyönyörködni. Nincs ennél békésebb számomra

Fenekezésre szerelve várta a bot a távolabbi etetésre érkező halakat

Nyeletőfék nyitva, csengettyűs kapásjelző segítette munkánkat

Mindkettőnk számára volt még öröm bőven

A hőn áhított ponty viszont nem érkezett meg

Ellenben a halak mennyiségére semmi esetre sem panaszkodhattunk !

Horgászatunk végéhez közeledvén sem tétlenkedtünk

Az utolsó fények is megadták a "találkozás örömét" ...

Még egy dévért kaptam a végére

Izgalmas zárása volt ez, a napnak

Az utolsó pillanatok egyike ...

A víz közel 5 ha, hosszúkás és 120-180 cm mély. Kövezések a partokon, bedölt fatörzsek ... Csukát, harcsát ígérnek. Süllőben is gazdag a víz, és komoly a ponty állomány. Beszéltünk egy 75 éves idős sporttárssal, aki ejtett pár szót a víz történetéről, saját kalandjairól, horgász életútjáról. Jó víz ez, 1984 óta üzemel. Aki betartja a szabályokat, és tiszteli az élővilágot, azt szeretettel fogadja az egyesület.

A spiccbotos horgászat tartozik még nekem a pontyfogás élményével.
Vajon sikerül idén ?