Furcsa címet kellett adnom ennek történetnek, de nem is volt szokványos az a nap, a Duna partján. Feró barátommal pergetni mentünk végre. Várakozásokkal és örömmel teli indultam, viszonylag korán, hogy reggelre a vizpartra érjek. Háromnegyed óra autózás után meg is érkeztem az "RSD és mellékvizei" besorolás alá eső, Taksony vezér-híd-hoz, Szigethalomra. A kolléga ekkor már túl volt egy korareggeli etapon, így találkoztunk a megbeszélt időben. Hoztam magammal a két Daiwa botot, és UL, valamint átlagos csalikat. Gumihalakat minden méretben, típusban és színben, wobblereket, dropshot szerelékhez kellékeket. Minden szokásost, ami egy rablóhalazáshoz szükséges. Megbeszéltük, hogy a holtág melletti stégek egyikén, csukázással indtjuk a napot. Kerestünk is pozíciót egy kultúrált stégen. Romantikus erdei ösvény vezetett oda, mely szép is lett volna, ha útunkat nem szegélyezi ágymatrac és egy ember-ürülék kupac látványa az ösvény kellős-közepén. De ez, és ilyen az ember. Próbáltam a vízpart szépségére koncentrálni, mely azonnal megtöltött érzelmileg. Ahogy meglátom a vizet, a tükörképeket rögtön átkapcsol az agyam, s érzem az örömöt, izgalmat melyet a természet ilyen közelsége nyújt.
Ott álltunk a jobboldalon, egy a nádas takarásában lévő stégen
A szemközti kolléga - bár előbb érkezett - mégis elég tapintatlanul dobált át a mi oldalunkra, egészen a nádastól másfél méter közelségben lévő vízitökig, emiatt lehetetlen volt a nádas előtt húzni a csalit. Arra apelláltunk, hogy a csuka majd a nádas közelében kapásra késztethető lesz. Nem volt mozgás, ezért dobáltunk szembe, nekünk 10 óra irányába és a baloldalon a nádassal, túlparttal és félút-távolsággal probálkoztunk. Feltettünk egy-két csalitípust, mert nem tudhatja az ember, hogy mire indul a hal. Próbálkoztam kanállal is a Cannibal shad alap-verzión kívül. Egy szűkebb órányi idő után a "teljes csend" miatt elengedtük ezt a dolgot, bár nagyon vágytam már egy csukára. Megjelent a stég tulajdonosa is, aki lezérta azt és elpanaszolta, milyen "állat-emberek" járnak itt a víznél...
Alap csukás csali, ha van hal, általában működik ...
Következő témánk a kősüllő volt. A híd talapzata és annak környéke egészen jó haltartó helynek ígérkezik, tudja ezt minden horgász, aki bárhol süllőzik a köves-kiépített vízpartok mellett. DropShot szerelék volt az alap, azon próbálkoztunk kisméretű, élénk színű 4-5 cm-es gumikkal. Én fehérrel, aminek bordás a teste, illetve rikító zölddel, mert annyi kősüllő szájában láttam már ezt a csalit. 10 grammos ólomra és fluorocarbon zsinórra épült a szerelék, jó és arra alkalmas horoggal. Kis kollégák is horgásztak mellettünk, nagyon okosan. Ők gébet fogtak, melyet csalihalnak használva próbálták átverni a kősüllőket, fogtak is egész szépen, nem is kis példányokat. Én - lévén, hogy 4-5 cm-es a csali és mert ez a műfaj nem 4-5-6 kg-os csukákról szól - az UL Daiwa felszerelést használtam. Egy-egy koppintástól eltekintve nem tudtam halat fogni. Be is szakadt sajnos egy szerelék. Viszont tanultam dobástechnikát, igyekeztem figyelni a bottartásra, a spicc emelésére, s hogy miként kerüljük el a kövekbe akadást a csali kiemelése során. Ezt még nem gyakorolhattam, egészen új ismeretek voltak ezek számomra. Valahol bántott is, hogy nem fogok halat, de őszintén örültem Feró sikereinek. Nem volt jó, hogy a szél folyás iránnyal szemben fújt, alkalmazkodni kellett ehhez. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi-mennyi tényezőn múlik a halak kapókedve. Fények, napszak, szél, sodrás, LÉGNYOMÁS ... Ez tudomány.
Jó pálya, izgalmas és szeles. Sokak próbálták meg szerencséjüket,
de összességében nem voltak kedvüknél a halak ...
Akinek mégis sikerülhetett, boldog lehetett a kisebbekel is.
A srácoknak sikerült 30-35 cm-es példányt is fogni. Nekünk ezek jutottak.
Egészen sokáig, majdnem délig dobáltunk, beszélgettünk más pergető horgászokkal is. Volt aki a túloldalon mágneshorgászott és volt olyan idős ember, aki úszott a vízben a tiltás ellenére is. Kiakadtak a horgász kollégák azon, hogy a mágneshorgász mennyire szétcsapja a túlpartot, ha esetleg valaki (aki 3.600 ft-os napijegyet vált a vízre) megpróbálkozna ott is a túloldalon ... Igazuk van, ahogy abban is, hogy a motorcsónakoknak kutya kötelessége lenne a híd alatt áthaladva lassítani, hogy ne kavarjanak méteresre felcsapó hullámokat, melyek a hasunkig fröcskölnek a part menti köveken. Ebédünk elfogyasztása közben beszélgettünk és barátom megadta a választ arra, hogy miért is nem sikerült halat fognom.
Ennél a technikánál igen fontos, hogy milyen a bot akciója, gerince, miként érezzük azt a HALFAJT a bottal ?!
UL botom annyira finom darab, hogy azzal inkább domolykózni, jászkeszegezni esetleg csapósügerezni lehet (melyre volt már példa, sikeres horgászat formájában), de a sodrásban, szélben gerincesebb botra volna szükség. Fene gondolta, hogy még az erősebb bottal is jobban jártam volna kősüllőre jelen körülmények között. Délután már arra szereltük fel a DropShot-os szereléket.
Okos találmány ez a szerelék. Egy helyben tartja a csalit.
Ebéd után kerestünk egy "puhább" partot a beton után. Szemben rabolt a balin.
Rádobáltuk az összes balinos csalit mindketten, de semelyik nem kellett neki.
Visszatértünk a kősüllős helyre, nekifutottunk újra
Dolgoztunk, dobáltunk. Egy-egy koppintást éreztem, egyszer elhúzta, de nem volt meg.
A tapasztalat eredménye, barátom kezében. Gyönyörű hal.
... a következő, fényváltás közeledtével, gébre.
Dobáltam ide is, kétrészes Salmoval, mert mozgott a hal. Betli, betli betli :-)
Ott és akkor nem örültem ennek, de tanulságos volt mégis.
Miután elmentek a fények, megérkezett a fogas süllő is ...
Bevallom fáradtan, fájó derékkal álltam a hidegben, szélben, vegyes érzelmekkel. Mindketten többet vártunk ettől a naptól, de a többi horgász már rég feladta, alig maradtunk a parton. Egy fiatal pár is elmesélte, hogy egész nap semmi nem sikerült nekik. Sokat tanultam. Csalivezetésről, pöccintéses technikáról, a megemelt spicc fontosságáról, a megfelelő csali kiválasztásának mérhetetlen fontosságáról, a bot akciója és gerince megkerülhetetlen tényezőjéről. Ez szakma, ez tudomány. Tapasztalat, idő és energia, a víznél eltöltött órák szüksége. Nem adja magát a hal, ha az ember nem tanulja meg a módszert, ha nem visz tudatosságot a horgászatba. Csalódott voltam, de elfogadtam, hogy még több utánajárást igényel ez a sport. Olvasni, olvasni, tapasztalni és fejben összegezni. Beszélgetni a rutinosabb kollégákkal és menni, menni, menni...
Akarom ezt a halat, gyönyörűek a kősüllök, ahogy a csapósügereket is nagyon szeretem, akikkel több szerencsém volt régebben.
Meg fog történni az áttörés, tenni akarok és fogok érte.
