2025. április 22., kedd

Tavaszi spiccbotozás

 Hozott a nyuszi egy kis kikapcsolódást a vízparton. Sűrű nap volt a szombat, délelőtt horgászat, délután pedig PMR rádiós kitelepülés. Reggel összepakoltam mindent, a sok kütyüt a rádiózáshoz, antennát, állványt, rádiót, és a horgászathoz a csalit, etetőtanyagot, minden kelléket. Kávé-reggeli-szendvics, beszórtam mindent az autóba és irány a közeli kedvenc magánvíz. Meg is érkeztem oda, aztán szembesültem, hogy a bevezető földúton olyan agyag-sár van, hogy az autó csak egyenesen tudott menni, egyszerűen nem tudtam kanyarodni. Fel kellett mennem a dombtetőre, megfordulni a füves területen, hogy a víz mellé leparkolhassak. Állt az autón a sár. Kipakoltam mindent, mikor is észrevettem, hogy nem hoztam el a botot. Gratulálok. Mehettem haza és újra mindent előlről. Azért a tervezettnél fél órával később csak elindult a horgászat, mely most is elmondhatatlan kikapcsolódást nyújtott. Lássuk, mi történt !


Kedvenc vizem partján

Ahogy meséltem: a dagonya

Mehettem este kocsit mosni ...

Etetőanyag, csonti, giliszta, kukorica

... és a begumizott 6 méteres Kamasaki River Pole spiccbot

Jöttek a küszök (snecik) az etetésre, nem is kevesen

Megérkezett az első halam (nagy nehezen)

egy Széleskárász személyében

Trükközni kellett a csalival, az ereszték hosszával, de jött a következő

én Arany kárásznak azonosítom ...

Ő volt a harmadik halam

az Eszüst kárász



Nehezen jöttek ezek a már (számomra is) értékelhető halak.

Tavaly a gyilkos melegben volt egy halpusztulás a tóban
és a Szürke gém is bőszen szedegeti ki ezeket a kisméretű halakat a vízből.
Voltak itt tenyeres méretű dévérek is, de azok, lassacskán eltűntek ...

Jövök még ide, mert nem hiszem el, hogy nincs nagyobb hal ...
Szeretem ezt a vizet, mindig kikapcsol és megnyugtat.