2025. április 22., kedd

Tavaszi spiccbotozás

 Hozott a nyuszi egy kis kikapcsolódást a vízparton. Sűrű nap volt a szombat, délelőtt horgászat, délután pedig PMR rádiós kitelepülés. Reggel összepakoltam mindent, a sok kütyüt a rádiózáshoz, antennát, állványt, rádiót, és a horgászathoz a csalit, etetőtanyagot, minden kelléket. Kávé-reggeli-szendvics, beszórtam mindent az autóba és irány a közeli kedvenc magánvíz. Meg is érkeztem oda, aztán szembesültem, hogy a bevezető földúton olyan agyag-sár van, hogy az autó csak egyenesen tudott menni, egyszerűen nem tudtam kanyarodni. Fel kellett mennem a dombtetőre, megfordulni a füves területen, hogy a víz mellé leparkolhassak. Állt az autón a sár. Kipakoltam mindent, mikor is észrevettem, hogy nem hoztam el a botot. Gratulálok. Mehettem haza és újra mindent előlről. Azért a tervezettnél fél órával később csak elindult a horgászat, mely most is elmondhatatlan kikapcsolódást nyújtott. Lássuk, mi történt !


Kedvenc vizem partján

Ahogy meséltem: a dagonya

Mehettem este kocsit mosni ...

Etetőanyag, csonti, giliszta, kukorica

... és a begumizott 6 méteres Kamasaki River Pole spiccbot

Jöttek a küszök (snecik) az etetésre, nem is kevesen

Megérkezett az első halam (nagy nehezen)

egy Széleskárász személyében

Trükközni kellett a csalival, az ereszték hosszával, de jött a következő

én Arany kárásznak azonosítom ...

Ő volt a harmadik halam

az Eszüst kárász



Nehezen jöttek ezek a már (számomra is) értékelhető halak.

Tavaly a gyilkos melegben volt egy halpusztulás a tóban
és a Szürke gém is bőszen szedegeti ki ezeket a kisméretű halakat a vízből.
Voltak itt tenyeres méretű dévérek is, de azok, lassacskán eltűntek ...

Jövök még ide, mert nem hiszem el, hogy nincs nagyobb hal ...
Szeretem ezt a vizet, mindig kikapcsol és megnyugtat.












2025. február 2., vasárnap

Betli a jégen

 Már a címből is látszik, hogy ez a poszt nem a sikerről szól. Őszintén mondom mégis, hogy a sikertelenség ellenére nagyon jól éreztem magam. Egyfelől megnyugtatott a téli csend, és újra kisgyermeknek érezhettem magam, hogy ez most egy naaaagy kaland ;-) Furfangosnak kellett lenni, megoldani lehetetlen szitukat. Szinte biztos voltam benne, hogy jeget találok víz helyett, zárva volt a horgászbolt is, mégsem tudott semmi eltántorítani a horgászattól. Halat akartam fogni a jég alól. Össze is szedtem hozzá, a szokásos minimalista felszerelésemet (melyet egyre jobban szeretek és nagyra értekelek), megérkeztem 10 perc autózás után ahhoz a kis vízhez ... Miután megoldottam, hogy legyen egy "kilós kenyér" méretű lékem a jégen, a szokásos etetéssel indítottam. Néha mellé ment a gombóc, amin jókat röhögtem, de megkezdhettem a pecát, már amikor a jégkásától hajlandó volt megállni az úszó ...


Négy óra álldogálás után csak egy fanyar mosoly jutott ;-)
2025 január közepe

Ez minden ...

A horgászbolt zárva volt, kénytelen az ember rögtönözni ...

Csonti helyett lisztkukac

Ez pedig gyászbogár lárva. Kisegített az állaskereskedés

Hidegben édes ízek ...

Mézes kukorica

A hófödte bála mögött láthatóan gyengébb a jég

oda kellett megcsinálni a léket

Órákat álltam itt, de a szomorkodás helyett inkább nyugalmat éreztem.

Hamar fagyott a víz felszíne, néha meg sem állt az úszó, le sem jutott a csali

Nyáron elment a víz ebből a kis tóból, halpusztulás is történt.
Lehet, hogy a halak a másik végen vermeltek, vagy a fentiek miatt, de kapásom sem volt.
Ráfagyott a víz a zsinorra, jéggyöngyöket formált a hideg.

Nagyon megnyugtató volt itt állni, bizakodva horgászni.
A sikertelenség ellenére is, teljesen feltöltődve értem haza.




Mivel csendben álltam egy helyben, megszoktak és közel jöttek a madarak.
Látni és figyelni őket, szintén öröm volt.
Február közepéig biztosan kimegyek mégegyszer !