Miután beszereztem pergető felszerelésemet, új témakör kezdett foglalkoztatni. Így terelődött a figyelem középpontjába, a hol és kivel - kérdésköre. Pergetős berkekben mozgolódva kétféle embertípust találtam, az egyik az önmagába burkolózó, a másik a nyitott, társas és segítőkész horgász ember. Én magam, merem remélni, hogy ez utóbbi halmazba tartozom. Ennek fényében kerestem horgásztársakat. Megismertem, Dávidot, Ferencet, akikkel rengeteget beszélgettem, estéről estére. Csatlakozott hozzánk még Zsolt is, aki szintén igen hasonlóan gondolkodik a horgászatról, mint mi. Dáviddal tudtam először összehozni egy Budapesti, munka utáni gyors horgászatot, mégpedig a Duna Pláza mögött, a Meder utcai hajókikötőben. Nem kis logisztikázás, és nem kevés izgalom után, egy kedd esti 5 órás találkozás sikeredett. Hamar megtaláltuk a hangot, és már dobáltunk is, ultralight csalikkal.
Megérkezett az első halam, a csapósügér. Itt még Dávid kezében van.
Ilyen kis halat, nem is tudom, meg lehet-e fogni másképp ...
Nagyon finom, kellemes meleg fényekben horgászhattunk
Dávid is megfogta a maga halait. Három gébet ...
Próbálkoztunk többféle csalival, forgó villantóval is, de más hal nem jött
 |
| Városi horgászat, alkonyatkor. (akár ez is szép lehet) |
Elcsendesedett a táj
Dávidnak is mennie kellett, így az 5 órától tartó horgászatot, este 8 felé befejeztük. Megértettük egymást, noha van közöttünk közel 20 év korkülönbség. Dávid szavaira figyeltem, megcsodáltam multiplikátoros készségét, elbeszélgettünk az itteni módszerekről, csalikról, és emberi, hétköznapi témákról egyaránt. Így alakulnak közösségek, jó barátságok, és így lett meg az én első pergetett halam, a gyönyörűséges Csapósügér ...
